Why can't everyone just go away?
Except you, you can stay.-Treehouse

Felix:

Hyunjinnie❤️(Hwang Hyunjin)

Jó reggelt baba. Remélem már felébredtél, legalább ma ne aludj el:)
Írj ha felkeltél❤️

Lixiee❤️(Lee Felix)

Jó reggelt, bocsi, hogy nem írtam, csak épp zuhanyoztam. Hwang Hyunjin, (a.k.a. álomszuszék) Reggel 5-kor fent van? Édesem valami baj van?😂❤️

Hyunjinnie❤️

Nem tudok, aludni. Eszembe jutott, hogy ma találkozunk, és már borzasztóan várom. Egy év után végre láthatlak. El sem hiszem Lixieee..❤️ Én nem is kapok képet?:(

Lixiee❤️

Gondoltam ma mellőzöm, mivel konkrétan úgy nézek ki, mint akit megtéptek. Plusz ma úgyis találkozunk, és már élőben láthatsz:)

Hyunjinnie❤️

Most megúsztad, de legközelebb nem leszek ilyen elnéző. Remélem tudod, hogy nekem bárhogy tetszel. Baba én tényleg nem hiszem el. Álmodom?

Lixiee❤️

Butus. Nem, nem álmodsz, hála égnek ez a valóság. Figyelj édesem nekem mennem kell, de majd írok mikor leszállt a gép oké? Vigyázz magadra kérlek!❤️

Hyunjinnie❤️

Rendben, te is vigyázz magadra kérlek, és írj ha bármi van!😉❤️

Lixiee❤️

Hyun?

Hyunjinnie❤️

Mondd csak.

Lixiee❤️

Szeretlek<3

Hyunjinnie❤️

Én is, borzasztóan, viszont menj készülődni, minnél hamarabb látni akarlak!❤️

Lixiee❤️

Puszii..<3
Látta

○●○

A repülőút borzasztóan telt, de tényleg. Luna, a kis húgom, végig hisztizte az egészet, aminek valószínűleg nem csak én nem örültem, hanem a körülöttünk lévő emberek se. Volt olyan szerencsém, hogy én, és a nővérem, Rachel közé lett beültetve, Olivia pedig anyával, és apával ült kettő székkel előrébb, szóval ők sem maradtak ki a jóból. Nem tudom mivan vele mostanában, mivel eddig sosem volt ilyen, de néha eltörik nála a mécses, és egyszerűen nem lehet vele ilyenkor bírni. Egyébként egy teljesen nyugodt, jól nevelt kis csaj, de elég nyűgös lett az elmúlt pár napban. Valószínűleg a költözés miatt, anyuék, én Olivia, és Rachel sem tud rá elég időt szánni, csúnyán szólva elhanyagoltuk a kis húgunkat.

Teljesen felborította az átlagos hétköznapjainkat, ez a költözősdi. Anyáék egész álló nap telefonáltak a költöztetőkkel, hogy mire mi odaérjünk meglegyen a lakás, a bútorokkal együtt. Néhány barátjuk segített e ügyben nekik, mivel ettől függetlenül a szüleink rendszeresen bajártak dolgozni. Végül mindent időben el tudták intézni.

Igazából a költözésünknek nem is volt főbb oka. Oké, ez most kicsit abszurd, mivel egy család nem kötözködni egyik országból a másikba csak úgy. Igazából a testvéreim és én, magántanulók vagyunk, Luna pedig, a 6 éves kis hercegnőnk, majd itt kezdi az ovit. Valahogy sosem éreztem, hogy nekem való az iskola. Sok az ember, unalmas órák, stb. Mindhárman kényelmesebbnek találtuk az itthonról tanulást. Eleinte csak a sok zongora, tánc, és egyéb órák miatt lettünk magántanulók, de idővel olyannyira elkényelmesedtünk ebbe a rendszerbe, hogy anyáék még akkor is beleegyeztek, mikor már nem jártunk, se tánc, se zongkora se gitár órákra.

Úgy gondoltuk, ezen itt sem fogunk változtatni, marad a régi rendszer. Anya már keresett tanárokat nekünk, akivel majd könnyebben megy a tanulás. Igaz még nem talált igazán jókat, de majd utána néz.

-Lix gyere már, Maggie már biztos kint vár!-szólt utánam Olivia, aki már jónéhány méterrel előttem járt. A repülőtér telis-teli volt emberekkel, úgy kellett átgyömöszölöm a tömegen magam és a bőröndöm. Néhány perc múlva már kint álltunk a parkolóban, ahol megcsapott a friss levegő. Esküszöm bent, majd' megfulladtam olyan meleg volt. Nagyot szippantottam a levegőbe, majd körbenéztem. Nem kellett sokáig bámészkodnom, hogy észrevegyem a barátosnémet, Maggiet. Tekintetünk találkozott, majd rohanva ugrott a nyakamba. Egy ideig csak ölelgettük egymást, és élveztük a másik jelenlétét, hisz három kerek év után, most láttuk egymást először.

-Édes istenem, de rég láttalak!-Milyen kis helyes lettél az évek alatt.-mondta miközben közrefogta az arcom, majd óvatosan összenyomta, persze csak annyira, hogy az nekem ne fájjon.

-Mag jól vagy?-A lecseszésem hol marad?-kérdeztem szórakozottan. Először, mindig megdícsért, és aztán jött a lecseszés, hogy esetleg megint fogytam, miért vagyok bő ruhákban és a többi. Persze ezeket mind, nem bántásnak szánja, egyszerűen aggódik értem. Utálja amikor fogyókúrázom, és azt is, hogy mindig bő ruhákban vagyok. Elmondása szerint, túl szép alakom van ahhoz, hogy eltakarjam. Nos ebben nem teljesen egyezik meg a véleményünk, de nem szoktam ilyenkor leállni vele veszekedni, inkább csak hagyom had mondja.

-Én?-Szuperül.-Most, hogy mondod...-két kezét végig vezette az arcomon, majd a vállamoimon, onnan le a karomra, végül összekulcsolta a kezünket és mélyen a szemébe nézett.-Egy.-Egy dologra kértelek, babám.-Nem voltam érthető, ugye?-Yongbok-ah...nem kell lefogynod, Hyunjin miatt, biztos, hogy nem örülne, ha ezt megtudná, nem?-Úgy vagy tökéletes, ahogy, vagy mások véleményével meg ne foglalkozz már annyit az istenért is!- gyorsan körbenézett, majd újra felém fordult. A szüleim, és a testvéreim már a kocsinak támaszkodva beszélgettek valamiről. Tudták, hogy nem öt percembe fog kerülni, köszönni Magnek.

-A szöszi hol marad?-kérdezte, majd újra körbenézett, és ekkor egy széles mosoly terült el az arcán.

-Öhm.. én.. izé nem tudom, még nem írtam neki..-zavaromba tarkómat vakargatva halásztam elő a telefonom, a pulóverem zsebének mélyéből, majd azt megnyitva léptem be a chatetünkbe Hyunjinnal. Mag tudta, mivel tud zavarba hozni, és ezt mindig kihasználta.

-Megyek köszönök anyudéknak, oké?-Ezt add oda, berakom a kocsiba.-mondta majd a elvével tőlem a bőröndöm, kezdett el az autónk, és a családom felé sasszézni.

Lixiee❤️

Megérkeztünk. Eddig minden okés.❤️

Hyunjinnie❤️

Tudom.

Lixiee❤️

?

Hyunjinnie❤️

Emeld fel a csinos kis buksid, és nézz körbe.

Mintha nem tettem volna már meg ezerszer, néztem körbe újra, azonban most megakadt a tekintetem rajta. Egy fekete kocsinak támaszkodva figyelt engem, és nem volt rest alaposan végigmérni. Én is ezt tettem. Rajta egy egyszerű fehér póló virított, és egy bő világoskék farmer, míg rajtam egy fekete póló, egy szintén fekete farmer és egy szürke pulóver volt a derekamra kötve. Haja félig felvolt kötve, de még ígyis néhány lenőtt szőkésbarna tincs a szemébe lógott. A barátaival társalgott, azonban mikor látta, hogy egy ideje már én is őt bámulom, a kocsitól elrugaszkodva, indult meg felém, kezében pedig egy csokor fehér tulipánt szorongatott. Emlékezett volna? Hát persze, hisz ő mindig is figyelt rám. A kapcsolatunk elején még egyszer mondtam, neki, hogy a fehér tulipán a kedvencem, és úgy látszik meg is jegyezte. Minnél közelebb ért annál jobban nőtt a vigyor az arcán, én pedig teljesen leblokkoltam. Ekkor már szinte mindenki minket figyelt, a szüleim, a testvéreim, az ő barátai, és persze Mag, aki megállás nélkül húzogatta a szemöldökét. Féltem. Borzasztóan féltem ettől a naptól. Folyton csak az járt a fejemben, hogy mivan, ha esetleg életbe túl sok leszek neki, túlságosan rámászok, vagy csak szimplán nem fogok neki valahogy tetszeni.

-Szia.-mondta mikor már elém ért, majd elővette, a háta mögül, a csokor tulipánt és a kezembe nyomta. A lélegzetem is elállt, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy Hwang Hyunjin az én barátom. Ez a fiú, aki mindig ott volt nekem, ahányszor csak kellett meghallgatott, mindig figyelt, engem helyezett maga elé, szerelmes vallomást írt nekem, és belement egy távkapcsolatba, és megígérte, hogy rá mindig számíthatok, bármi legyen. És lám lám lám, egy év után élet nagyságúba áll előttem. Ezennel a szégyenlős oldalam átvette a gyeplőt, és köldökig pirultam, mikor a jobb kezét összekulcsolta az én balommal.

-Sz-szia.-szuper, egy évig ez volt az álmom, hogy találkozhassak vele, erre mikor végre megtehetjük, én vérig égetem magam előtte.

-Meg sem ölelsz?-Milyen kis szégenlős lettél hirtelen.-mondta, kuncogva, majd óvatosan odahúzott magához egy ölelésre. Lassan összefontam a két karom, a háta körül, és e mellkasába nyomtam a fejem. Elképesztően zavarba voltam, erre pedig Hyunjin következő kommentje, csak rátett egy lapáttal.

-Borzasztóan aranyos vagy.-mondta majd mégjobban magához húzott, ezzel összepréselve a testünket, majd a hátamat kezdte el simogatni.

-Zavarba hozol.-motyogtam a mellkasába.

-Tudom baba.-duruzsolta a fülembe. Melegséggel töltött el, az, hogy így hívott. Baba. Nem ez volt nyilván az első, hogy így hívott, szokásunk volt, hogy becézgetjük egymást, de az, hogy úgy hallhattam, hogy közben engem ölelt és a fülembe suttogott, teljesen elvette a józan eszem.

Örökre ebben az idilli pillanatban akartam ragadni. Vele. Életem

Megvan az első rész😁 Nyugodtan írjatok baromkodós kommentekete, bármi eszetekbe jut, mert imádom olvasni őket és válaszolgatni rájuk😂❤️