Szereplők:
Tare Hee Sini
Baek
+EXO tagok

-Naaa... Baek! Add vissza a telefonom!-rohanok utána.
-Érj elősször utol csigabiga-röhög ki kajánul.
-Ez nagyon nem vicces!-vágtam magam a földhöz, ami abból állt, hogy lehuppantam a fűbe.
Odajött hozzám és leült mellém.
-Tessék hercegnőm-nyújtotta a telefonom egy széles vigyor kíséretében.
-Köszi-kaptam ki kezéből, majd hanyat dőltem.
Ő is ezt tette és néztük a kék eget. Most annyira tökéletes minden. Itt vagyok egy mezőn a legjobb barátommal és boldog vagyok. Rég nem voltam ilyen önfeledten vidám. Ezt is Baeknak köszönhetem.
-Köszönöm-mondtam neki miközben még mindig az eget fürkésztem tekintetemmel.
-Mit köszönsz?-nézett rám.
-Mindent. Azt hogy a barátom vagy. Hogy segítettél átvészelni a nehéz időszakot amikor a szüleim meghaltak a balesetben...-könnyek gyültek a szemembe, majd nehézkesen folytattam-...azt hogy a szárnyaid alá vettél.
-Ez csak természetes hercegnőm! Érted bármit megtennék-fordult oldalára hogy teljesen lásson.
Felültem és hátam közepéig érő göndör hajammal játszott a szél. Sírtam. Fájt minden emlék. Alig három hónapja történ, hogy elvesztettem a szüleimet.
-Ne sírj-ölelt át hatulról-én mindig itt keszek neked. Ígérem-majd gyengéd puszit nyomott az arcomra.
-Próbálok felejteni. De nem megy. Ez nekem túl sok volt-és belefurtam fejem nyakába.
Lehet hogy külső szemlélőként úgy néztünk ki, mint egy szerelmes pár pedig nem így volt. Legjobb barátok vagyunk. Ennyi az egész. Ovis korunk óta ismerjük egymást. Azóta ő híres lett egy EXO nevű bandában, én meg dalokat írok. Nem nagy cucc. Mindig mindent tudtunk egymásról. Per pillanat náluk lakok jobb hiján amíg nem találok rendes munkát és nem tudok legalább kibérelni egy lakást.
-Gyere menjünk haza-húzott fel a földről.
-Rendben. Mi lesz a vacsora?-néztem rá, mire elmosolyodott.
-Mézes csirke rízzsel. Ma kínait eszünk.
-Hmm. Az finom. Figyu Baek!
-Igen?
-Ma aludhatok veled?-kérdeztem bátortalanul.
-Persze! Te bármikor!-kacsintott rám pajkosan.
-Akkor jó-és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám amit ő csak egy kincogással fogadott.
Mire haza értünk este hat óra lett. Én elmentem zuhanyozni míg ő megrendelte a kajánkat. Amikor kész lettem kislatyogtam macis pizsamámban és nyuszis mamuszomban. Odamentem rádióhoz és betettem egy CD-t. Elindítottam és elindult a Call Me Baby az EXO-tól. A kínai pont most érkezett meg. Baek átvette és behozta a TV elé. Hozott pálcikát is majd lehuppant mellém a kanapéra. Bekapcsolta a TV-t és keresett egy filmet amit meg tudunk nézni.
-Vígjáték jó lesz?-érdeklődve figyelte válaszom.
Csak bólintottam és elkezdtem enni mert már farkas éhes vagyok. A felét már megettem a finom ételnek amikor talált egy jónak tűnő filmet és elindította hogy megnézzük. Amikor elfogyott a tányéromról felálltam és kivittem a mosogatóba. Visszamentem és hozzábujtam Baekhyunhoz.
-Oppa!-néztem rá kiskutya szemekkel-idehozod a takarót?
Nem válaszolt csak elindult, hogy hozzon egy takarót. Végül ismét leült mellém és egy nagy takaró alá elhelyezkedtünk mind a ketten. Én a film háromnegyedénél asszem bealudtam és amikor újra kinyitottam szemem már Baekhyun szobájában voltam és mellettem ott szuszogott ő is. Olyan aranyos arca van. Mint egy kisgyereké. Óvatosan végig simitottam mire ő egyszercsak magához húzott. Én hátat fordítottam neki míg ő tovább ölelt engem. Éreztem ahogy beleszippant frissen mosott hajamba.
-Imádom a hajad illatát-sutogta fülembe.
-Én meg azt a cuki kis arcodat imádom-súgtam vissza. Aztán rájöttem mit is mondtam-mármint hogy...izé...olyan mint egy kisgyereké.
-Aham persze. Ezt már úgy se magyarázod ki-kezdett el kuncogni.
-Jól van na-majd szembe fordultam vele.
-Szeretlek!-súgta oda nekem.
-Úgy mintd egy barátot igaz?-mosolyogtam rá.
-Nem. Úgy mint a szerelmemet. Sokkal jobban szeretlek, mint szimpla barátság. Nem bírom ki ha csak barátoknak kell lennünk. Nekem szükségem van rád!-mondta mindezt csukott szemmel, én meg elgondolkoztam, hogy biztos magánál van-e, hogy ilyeneket mond.
-Biztos jól vagy?
-Igen. Addig amíg itt vagy mellettem, addig igen.
-Baek?
-Igen hercegnőm?-kérdezte és kinyitotta a szemét.
-Ezt te most komolyan gondoltad?-néztem rá kérdőn.
-Halálosan komolyan. De ha te nem szeretnéd nem fogom eröltetni-nézett rám szomorúan.
-Én is szeretlek-súgtam halkan hátha nem hallja meg, de nem így lett.
Egyszercsak közelebb húzott magához és...megcsókolt... Életem első csókja. Levegő hiányában szétváltak ajkaink és mélyen a szemembe nézett.
-Tényleg szeretsz?-nézett rám.
-Igen. Amióta ismerlek szeretlek. Csak nem mertem elmondani-sütöttem le szememet.
-Butus vagy-majd újra megcsókolt.
Ezután egymás karjaiban aludtunk el.

Ezt kifejezetten az egyik barátnőmnek írom. Remélem tetszik majd! Azért mások is olavassák el. Tele vagyok ötletekkel. :D