Adél szemszöge:

Az étterem, valami csodálatos volt. Nem az a csupa pucc és giccs, hanem az én ízlésemet tükröző hely. 

-Balázs, ez fantasztikus, -hajoltam oda a fiúhoz és gyors csókot adtam neki, miközben megérkezett a pincér és felvette a rendelésünket. 20 perc múlva, már egy óriási hallal néztem farkasszemet. Mentségemre szól, a méretét nem tisztázta az étlap. Gyakorlatilag nagyobb volt mint a fejem. Barátom döbbenten nézett rám, majd rémült tekintetemet látva elnevette magát. De nem csak egy hahaha bukott ki belőle, hanem másfél percig nevetett. Én addig kieszeltem a haditervet,mert szándékomba állt az egész halat elfogyasztani. 

-Kezdjünk neki, jó étvágyat!-mondtam a velem szemben ülő focistának, aki ránézett az ő egyszemélyes tengeri táljára és az én ételemre és hitetlenkedve eltátotta száját.

-Jó étvágyat! Biztos meg bírod enni? Szinte lehetetlen!

-Nem ismersz még engem!- feleltem és nekiláttam. Közben mindenféle szóba került, az odaköltözésemtől kezdve Annácskán át egészen Némóig a bohóchalig, tényleg minden. Az ember mellette csak mosolyogni tud. Többször hangosan felkacagtam, nem érdekelt mennyien néznek hülyének az étteremben. Élvezetes este volt. Magamat, de legfőképpen Balázst meglepve csak a szálkák tanúsíthatták, halat ettem. Az egészet bepusztítottam, de éhes 4 óra múlva se voltam. Kicsivel később elindultunk, de meglepetésemre nem hazafelé vettük az irányt. Egy kivilágított térre értünk,  ahol leültünk egy padra és csak élveztük egymás társaságát. Telefonom csörgése szakította félbe meghitt pillanatunkat. Barátnőm neve villogott a kijelzőn. Felvettem, de csak gyereksírást hallottam. 

-Adél, 10 perce csak üvölt Annácska és nem tudunk vele mit kezdeni. Van ötleted? 

-Ringassátok, azt szereti 5 perc és otthon vagyunk, sietünk szia.-Ezzel letettem a telefont. Balázs kissé rémült tekintetével találtam szembe magam. Felvázoltam a helyzetet, majd fogtunk egy taxit. Otthon beszaladtam a házba és átvettem a hercegnőmet. 

-Shh, itt vagyok semmi baj.- Nyugtatgattam. Balázs a hátam mögé érve beszélt hozzá:

-Nincs semmi baj Kicsi lány, itt vagyunk, ne sírj!-hangjától egyből elhallgatott Anna. Szipogva nézett a férfire, miközben egyre hosszabbakat pislogott. 

-Felviszem elaltatni-mondtam, majd kezéből kivéve indultam el a babaszoba felé.

Balázs szemszöge:

Nem sokkal később Ádámék is elbúcsúztak, majd mikor felvettem egy itthoni ruhát benéztem a gyerekszobába. A látvány megmosolyogtatott. Adél a székben aludt, a kiságyban édesen összekuporodva Annácska. De a legfontosabb,a kis kezek Adél egyik ujját ölelték át, barátnőm még álmában is mosolygott ezen. Úgy éreztem tökéletes az életem. Menyasszonypózban felemeltem barátnőmet, mire csak morgott valamit, de nem ébredt fel. Letettem az ágyra, majd mellém fekve hozzám bújt.

Sziasztok! Itt az új rész.  Ma tudtam csak felrakni, mert a suli lefoglalta az időm nagy részét.

A zene címe: Aerosmith-Drem on