-Basszus, Balázs gyere, a gép nem vár meg!-mérgelődtem magamban mert Bazsi még mindig a haját igazgatja, majd természetesen leöntötte a pólóját. Közel voltam ahhoz, hogy úgy egy szál nadrágban ráncigáljam be a gépbe...

Mondanom sem kell orbitális késéssel épp hogy csak beestünk indulás előtt.

-Látod, sima ügy volt-szólalt meg az oldalamon ülő focista felszállás után.

-20 percet csúsztunk kétszer elszámoltam végtelenig mire elkészültél, de persze úgy volt, ahogy mondod!-vicsorogtam. Azért voltam ilyen görcsös, mert hosszú idő után újra hazamegyünk, és mindkettőnk családját meglátogatjuk. 

A gép landolását követően levezetett Balázs szülőfalumba, egy Eger melletti Isten háta mögötti faluba. Nagyon sok szép emlék kötődik ide, függetlenül attól, hogy az egyetlen jól menő üzlet itt a kocsma.