Fáradtan botorkáltam le a lépcsőn. Sikerült bevernem a kislábujjam ,  nem kis káromkodást kellett elfojtanom.

-Megyek már-mondtam, mert félő volt, hogy az illető az ajtó másik oldalán nemes egyszerűséggel betöri azt.  Kinyitottam az ajtót, és körülbelül 10 kamerával néztem farkasszemet. 

-Mi az isten?-ennyi hagyta el a számat, de reggel nem a műveltségemről vagyok híres.

-Hölgyem, milyen a Dzsudzsákkal való kapcsolata? Mesélne nekünk részletesen? Mit szól, hogy mostohává vált? Mennyit költ magára a focista? Válaszoljon!- annyira felhúztak a kérdezősködéseikkel, hogy nyugodt szívvel vágtam rájuk a szegény bejárati ajtót. 

-Nyeljék le a kérdéseiket a mikrofonnal együtt.-dünnyögtem magamban. Majd hirtelen ötlettől vezérelve bekapcsoltam az öntözőrendszert. Kellemes fürdőzést.

-Mi ez a dörömbölés?- jött le a lépcsőn Balázs egy szál rövidnadrágban. 

-Ó, a kedves és diszkrét újságírók tiszteletüket tették nálunk.

-Aha. Kérdezzem meg miért megy a locsoló?

-Nem szükséges.

-Ördögi vagy.- Nevetett fel.

-Céltudatos.-léptem hozzá közelebb, majd ezt kihasználva, derekamnál fogva közelebb húzott magához és birtokba vette ajkaimat...

Sziasztok! Bocsánat, hogy nem volt rész, de ki sem látszottam a tanulnivalóból. Sajnos ez egy ideig így is marad, de amint lesz időm hozom a folytatást!  

A zene címe: Green day- oh love