Magabiztos mosollyal lépkedett felém, míg én legszívesebben megfordultam volna, és olyan messzire mentem volna, amennyire lehet. De a büszkeségem győzött így vicsorogva haladtam tovább. Félúton találkoztunk, el akartam slisszolni, de megszólított. 

-Hé virágszálam-utáltam amikor így hívott, de elviseltem. Elviseltem mert Eszter pasija volt. Ő meglátta benne a jót, de csak neki sikerült ez a mutatvány. Én teljes szívemből gyűlöltem, mert csak kihasználta barátnőmet.-Hogy vagy? Rég találkoztunk.

- Nem elég rég. Mit akarsz Gál? Sose voltál ilyen kedves.- nevettem fel hitetlenül.

-Nyugi, csak jó fej próbálok lenni. Ne pipulj be, azóta is kattog az állam.

-Végre egy jó hír-még akkor vertem be neki, mikor megcsalta a Esztit. Velem nem érdemes szórakozni.

-Mindig is szerettem a szarkazmusodat.

-Te beszedtél valamit?

-Én csak az igazat mondom.

-Hadd emlékeztesselek, mikor együtt voltatok Eszterrel úgy nyilatkoztál rólam, hogy a pokolból is kitiltanának, mert annál is kegyetlenebb vagyok. De persze, nem utáltál, ááá dehogy!-feleltem enyhe éllel a hangomban.

-Nem volt a kapcsolatunk zökkenőmentes. De neked mióta van gyereked? Láttam egy sztárocskával vagy. Újabban a focistákra hajtasz?-előjött az az idegbeteg vigyor amit ismertem.

-Ezt most fejezd be, mielőtt olyat tennék amit úgyse bánnék meg!-Ezzel angolosan távoztam. 

-Még találkozunk virágszálam!

-Azt erősen kétlem-fordultam hátra, majd eltűntem a látóköréből.

Amint hazaértem, tárcsáztam Esztert.

-Halihó világutazó! Milyen otthon?

-Minden jó, de nem ezért hívtalak. Összefutottam Voldemorttal.

-Na ne! És ugye bevertél neki egyet.

-Sajna nem, gyerekkel voltam, de megmondtam a magamét. Még mindig utálom.

-Úgy megnéztem volna mikor kiosztod!-röhögött fel, majd elkezdett mesélni a mai napját, amitől nem bírtam abbahagyni a vihogást. A lényeg az egész történetben, hogy beégette magát egy überhelyes pasi előtt. 

-Hé,hé állj. Volt olyan helyes mint a férjem?

-Attól függ melyik.

-A könyvszereplő.

-Na, kösz leszűkítetted a kört-felelte 

-A hatos számú.

- Jaa. Annál senki sem helyesebb-felelte nevetve.

-Csak Balázs-tettem hozzá.

-Ha így gondolod, akkor tényleg dúl a láv.

-Dúl,  de most megyek mert meg kell etetni a kicsit. Puszi.

-Szia Adél-letettük és rájöttem, még mindig ugyanaz az őrült lány, aki leöntött narancslével. Mert sok minden változott az évek során, bevallom én is, de a barátságunk örök. És ez a tény mérhetetlen megnyugvást ad.  Szentimentális pillanataimat megszakította egy gyereksírás, így mentem elvégezni a szokásos procedúrát. 

Felvettem és ringatni kezdtem. A következő pillanatban kivágódott az ajtó és egy kétségbeesett Szalai Ádámmal találtam szemben magam. Felvont szemöldökkel néztem rá.

-Bújtass el!-kérte,de én még össze voltam zavarodva. 

-Hol vagy Ádika?-hallottam egy sértően magas női hangot, ami egyre közeledett. Egyből megértettem a helyzetet.

-Bújj be a szekrénybe!-nyitottam ki az említett tárgy ajtaját és belöktem a ruhák közé. Másodpercek múlva ideért a hang tulajdonosa is. Egy fájdalmasan dekoratív lány állt velem szemben. Hidrogén szőke haj, természetellenesen vékony csípő. Mögötte a válogatott tagjai loholtak, láthatóan megpróbálták leállítani a lányt, de nem ment nekik. 

-Nem láttad Ádi Macit?-sipította,karomban Anna nyűglődni kezdett a hang miatt. Balázs átvette, így szemtől szemben álltam a lánnyal.Mögötte a fiúk hevesen rázták a fejüket.

 Vagy metal koncerten érezték magukat, vagy nemet akartak jelezni. Valamiért az utóbbira szavaztam, ezért ezt feleltem a barbie babának:

-Sajnos, nem láttam Ádi Macit, de ha találkozok vele megmondom, hogy kerested.

-Ahha-hitetlenül bólogatott. Talán alábecsültem.-Nem bújt el valahol?

-Úgy ismered?-kérdeztem

-Úgy.

-Hát akkor nem vagy jó emberismerő.

-Ne nézz hülyének, láttam, hogy erre futott.

-Távol álljon tőlem, dehogy nézlek hülyének. De tényleg nem láttam. Éppen a kicsivel foglalkoztam. 

-Persze. de akkor Ádám hol vagy? Tudom hogy hallasz.-Basszus, okos a csaj. Megindult a szobánk felé, ahol történetesen Ádám bujkált. Hirtelen ötlettől vezérelve elé álltam, elzárva ezzel az utat. 

-Ugye nem akarsz bemenni a szobánkba? 

-De, épp azt csinálnám, állj el!-Lökött rajtam egy kicsit.

-Hah, ez volt az utolsó húzásod kiscsaj!-kezdtem elveszteni a türelmem.-Rájöhettél, hogy nincs itt Ádám, észrevehetted mennyire szeret itt mindenki, úgyhogy arra van az ajtó el lehet menni. A soha viszont nem látásra.-ezzel fújtatva elhagyta a helyiséget. Mint valami hurrikán. kicsivel később Ádámot is kiszedték a szekrényből.

-Nagyon jó vagy Adél! Megmentő-megtapsoltak a fiúk, én meg nevetve pukedliztem egyet. Pillanatom addig tartott, míg el nem kiáltotta valaki magát, miszerint kaja van. Mindenki sprintelni kezdett az ebédlő felé.

Sziasztok. Itt van az új rész a borítót köszönöm Fallinglove02-nek.

A zene címe: ITI: örökké