Adél szemszöge:

Kora hajnalban ébredtem fel, majd mivel még mindenki aludt kiültem a teraszra a laptoppommal, és nekikezdtem a cikk írásának. 

,,Szerencsésnek mondhatom magam. Mert nekem megadatott az, ami sok nőnek nem. Egy teljes élet, ahol nem kell félnem. Bizony sokan nincsenek így. Ezeket a sorokat pont miattuk írom,  hátha valaki meghallja egy néma segítségkérő sikolyát. Ez már a 21. század, amiben mindenki az esélyegyenlőséget hirdeti, arról szónokol a lelátón amiről akar. De vannak lányok, nők, asszonyok akiknek nem jár szó. Az elnyomottak. Vegyük észre, változtatni kell. Ez nem Spárta...

Emberek élnek megalázottságban, ne adj Isten bántalmazó családban. Tehetetlenségben, vágyakozva, napról napra rettegésben. Egy életen át vannak az árnyékban, a kitörési lehetőségre várva. Legyünk mi, akik biztosítjuk ezt! Akiknek elege van abból a befásult nézetből, hogy a nőknek a házi munka a legfontosabb dolga! Miért ne lehetne karrierje? Miért ne lehetne autószerelő, jogász, orvos, sminkes vagy bármi, amit ő szeret? Nem csak a test értékes egy nőben. 

Teljesen belemerültem az írásba, mert ki akartam mondani, azt amit sokan nem mernek. Meguntam, hogy mindig, mindent a szőnyeg alá söprünk. Ez az igazság. Könnyű szívvel nyomtam meg az entert, és az irományom továbbítva lett a szerkesztőségnek. Felálltam kinyújtóztatni elgémberedett végtagjaimat, majd bementem felkelteni a kis hercegnőt. Felvettem a kiságyból és tisztába tettem. Időközben Balázs is ébredezni kezdett, így ráhelyeztem a mellkasára Annát, akit egyből át is ölelt. Idilli családi pillanat, amitől rögtön elérzékenyültem. Ölében a kicsivel kelt ki az ágyból majd egy hosszú csókkal köszöntött. 

Reggeli után elment edzeni, míg mi Annával felfedeztük Telkit. Éppen egy sétáló utcában toltam a babakocsit, amikor találkoztam azzal a személlyel, akinél senkit se utálok jobban. Vele...

Sziasztok, megérkezett a rész, remélem tetszik! Szeretnétek szereplőkről képeket, ahogy én képzelem őket, ha igen vote vagy komi. 

A mostani zene címe: Edda-Álom