Balázs szemszöge:

-Ezt ő se gondolta komolyan!-képedtem el.
- Sajnálom, de ön van gyámnak megjelölve.- ezzel kilépett az ajtón. Itt hagyott nekem egy 3 hónapos kislányt. Mit kezdjek vele? Na, akkor az elejéről. Gyerekkorunk óta haverok voltunk Bálinttal. Egy éve összejött Kingával, akitől megszületett Annácska. Csakhogy a lány elment modellnek. Időközben Bálint balesetet szenvedett, és már felülről vigyáz a lányára. Az anya hallani sem akar róla. Így a keresztapja, vagyis én lettem a gyámja.

Sírásra lettem figyelmes. De jó, felkelt. Ekkor jutott eszembe nincs semmi babacucc itthon. El kell mennem vásárolni. Senkit se tudok felhívni, Törökországban nincs szoros kapcsolatom. Most Anna az első, ezért kértem a csapatomtól egy hónap szabadságot. Szerencsére megértették a helyzetet és tolerálták. Egy bababoltba készülünk a kislánnyal és néhány alap dolgot bevásárolok.

Sziasztok! Egy új fanfictiont hoztam, remélem elnyeri majd az érdeklődéseteket. Itt az első rész, ma még fogok kitenni, de szerintem csak hétvégente fog új rész érkezni! Persze ez az időbeosztásomtól is függ.

Minden részhez mellékelek egy-egy zenét.

A mostani zene címe:Edda-Egek felé kiáltottam

Adél szemszöge:

Kovács Adél vagyok, 27 éves. Éppen kint élek Törökországban, és íróként dolgozok. Egy hetilap szerkesztője vagyok, közben folyamatosan jelennek meg könyveim, amik igen nagy sikernek örvendenek itt valamint otthon is. Legjobb barátnőmmel, Eszterrel élek egy lakásban. A tesójának van egy 5 hónapos fia Noel, akit egyszerűen imádok. Itt vannak nálunk, de elfelejtettek cumit hozni. Ezért bementem egy bababoltba. Nem is számítottam rá, hogy az egész életem fenekestül felfordul.

Balázs szemszöge:

Itt állok a tápszerek előtt, és nem tudom melyiket kellene megvenni neki. De kiszúrtam valamit, amit biztos, hogy beszerzek a kicsinek. Egy focilabda alakú plüsst. A játékoknál állt még egy lány. Nem mondom, jól nézett ki. Éppen telefonált. Nem hallottam miről, mert Anna elkezdett sírni. De egy részletet elkaptam. Így hangzott: Oké, akkor veszek neki egy plüsst. Puszi, otthon találkozunk.

Szóval tud magyarul. Megszólítottam.

-Szia, kérhetek egy kis segítséget?

-Üdv, persze. Ügyesek voltatok az Eb-én, szurkoltam- szóval ismer engem.-Na, akkor miben segíthetek.

-Hát gyámja lettem ennek a kis picurnak. De halvány lila gőzöm sincs mit vegyek neki. Adnál néhány tippet?

-Természetesen. Látom, nagyon sír a kicsi. Mikor evett utoljára?

-Nem tudom.

-Meg kellene etetni. Mennyi idős. Van fél éves?

-Nem, nincs.

-Akkor, ezeket még nem eheti. Figyelj, otthon van neki való tápszer, adhatok, mert ma már nincs doki, hogy felírhassa.-Így elmentünk hozzá. Gyereknevetés fogadott. Lehet neki is van gyereke.

-Szóval-kezdte-itt van a legjobb barátnőm keresztfia. És a szülei mindig hoznak magukkal tápszert, úgyhogy kérek egy kicsit, addig foglalj helyet!-pár perc múlva visszajött, az elkészített tápszerrel. Anna csak úgy falta.

-Hogy hívnak?

-Adél

-Köszönöm-néztem rá-Tudod egyik barátom hagyta rám Annácskát. De nekem még új ez a szerep. Holnap el tudnál jönni velem vásárolni a kicsinek?-kérdeztem, bíztam a helyeslő válaszában, mert meg akartam ismerni.

-Szívesen elmegyek-mondta. Igen!!

Arra keltem, hogy a kanapéjukon alszok, de Anna nem volt ott. Felültem.Láttam Adél kezében volt és hallgatta, ahogy énekel. Nagyon szép hangja volt. Reggeli után elvittem őket bevásárolni, és nagyon megkedveltem Adélt. Okos, vicces, jól bánik a gyerekekkel, temperamentumos. Lehet, beleszerettem.

Adél szemszöge:

Nem hittem volna, hogy ilyet is érezhetek. Balázs imádja azt a kislányt. Művelt, udvarias, kedves. Mindig ilyen emberről álmodtam. Éppen Balázs házában vagyok, és azt mutatom neki, hogy kell megfürdetni a kisbabákat. Kezdő, de nem tehetségtelen.

Altatás után lementem a konyhába. Balázs már ott várt.

-Köszönöm, hogy itt vagy. Nem is tudom nélküled mire mennék.

-Szívesen teszem-persze, fülig pirultam. Közelebb lépett. Felém hajolt...

Sziasztok! A zene címe: Edda-Álmodtam egy világot