Epilógus
2025. 06. 28.
E napon költöztem el véglegesen Magyarországról.
Az egyetemet kint, Seoul-ban terveztem elvégezni, mégpedig pszichológia angolul szakon. Igen, a szüleimet sikerült meggyőznöm Sunghoon-nal, hogy ténylegesen ezt szeretném dolgozni.
Sőt, mivel nagyon kedvelték, ezért nála is lakhattam az egyetemi években.
2027. 08. 16.
2 év telt el.
Éppenséggel nyaralni voltunk a fiúkkal, meg a lányokkal Amerikában. Hihetetlen, mi? Nekem is az volt.
A 3. napon Hoon eldöntötte, hogy elmegy velem sétálni az óceánparthoz. Persze igent mondtam rá. Ami furcsa volt először, hogy minden ki volt világítva, mintha lenne ott valami érdekes. Hát, lett is.
A járdán a mellettem álló fiú megállt. Elém sétált, letérdelt, elővett egy kicsi fehér dobozt, majd azt kinyitotta, és igen, egy gyönyörű gyűrű volt benne.
- Ez meseszép, Sunghoon! - könnyeztem be.
- Akár csak te! - mosolyodott el. Nem bírtam magammal, muszáj volt megcsókolnom, csodálatos ez a srác!!!
2042. 11. 30.
Életünk rettentően megváltozott. A férjem már solo énekes, illetve művészi ágon fekszik, azon belül is digitális rajzokat készít. Én még mindig a pszichológiai munkámat fejlesztem.
Gyerekekből 3db van, 2 kisfiú, illetve 1 kislány. Az idősebbik fiam neve Doyun, a fiatalabb Minjun. A kislányé pedig Haneul. Különleges neveik vannak, amiknek a jelentése fantasztikus egytől-egyig.
A legboldogabb család vagyunk. Fantasztikus élményeink, és remek életünk van. Csodálatos kapcsolat a szülők, illetve a gyerekek között. Nem tudok jobbat kívánni, komolyan.
!VÉGE!
————————————————————————
Hellcsooo!
Itt lenne az utolsó rész ebből a könyvből! Nagyon köszönöm azoknak, akik támogattak! Nagyon sokan vannak, kik ebbe a csoportba tartoznak, így őket most nem sorolnám fel, de szerintem vannak olyanok, akik érzik, hogy ők segítettek.
Mégegyszer nagyon köszönök mindent! E sok csillagot, kommentet és olvasást is!
Legyetek jók, Bagettek!
Találkozunk egy másik könyvemben, sziasztok! ❤️
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro