2022. 12. 12
Elérkezett az utolsó hét.
Azokban a napokban nagyon odatettem magamat, hiszen rengeteget táncoltunk. Viszont gondolnom kellett a barátomra is, aki állandóan velem akart lenni. Ahjjjj, még mindig fura kimondani...a barátom ááá!!!!

A lányok is boldogak lehetnek mindnek összejött a szerelem. Vagyis Boginak, a szolgájának, illetve a két picinek nem. Ellenben ők a legfiatalabbak, szóval erre lehetett számítani.

Mollit senki nem látta még ilyen boldognak. Éjjel-nappal Jake-ről, és e fiúnak a kutyájáról, Layla-ról. A kis emó csajszi, Lilla is felvidult, sokat mosolygott, amióta Huening mellette van. A többiekről nem is beszélve.

Nehéz volt elfogadnunk, hogy sajnos nem sokára haza kellett mennünk. Pontosan 7 nap, 168 óra, 10080 perc meg 604800 másodperc volt vissza. Eszméletlen volt, mivel sokunk kapcsolatában már felmerült a kérdés, hogy hogyan is folytassák tovább.
Eddig mindenki a távkapcsolat mellett döntött. De velünk, Hoon-nal mi lesz?

16:58
- Hali, Hoonie! - köszöntem bele a telefonba.
- Szia, Édesem. Mit szeretnél? - mondta. Éreztem, hogy mosolyog a vonalvégén, mert nagyon édesen beszélt.
- Esetleg talizhatnánk? Csak szeretnék kérdezni valamit...
- Oh, persze! Mikor szeretnél? - kérdezett vissza. Örültem neki, hogy ilyen kedvesen reagált.
- Akár most? - nevettem fel.
- Aham, nekem jó! - válaszolt. - Kijössz?
- Igen, azonnal megyek!
- Oké, akkor szia!
- Hello!

,,Hol a sportcipőm?" gondolkodtam el a rumlis öltözőnkben. Mindenhol volt minden is, aminek semmi köze a tánchoz. Megvan! Megtaláltam. Valaki berakta a szekrényhez, mindegy is.
Gyorsan felhúztam, majd kirohantam az épület elé.

Rögtön megpillantottam a páromat, aki fekete kabátban, maszkban (mi lenne velünk anélkül?) álldogált. Óráját figyelte buzgón, miközben néha-néha körbenézett. Így pillantott meg engem is. Mosolyogva integettem neki, majd pedig elindultam felé, ő pedig ugyanezt tette.
- Na, mit szeretnél? - vágott a közepébe.
- Semmi csók vagy ölelés? Ccc, megsértődtem - lettem durcis.
- De, Kicsim kapni fogsz, csak gyere, a dormban leszünk, nem fogom nyilvánosan ölelgetni a barátnőmet, meg beszélgetni is vele!
- Jó, merre megyünk? - vetettem fel a kérdést.
- Csak fogd a kezem, vezetlek - kacsintott rám, aztán a jobb oldali tenyerem megsimogatta az ő bal oldalijával, utána pedig tényleg indultunk.

*time skip*
Kedvenc helyeim egyike a dorm.
Az Enhypen-é 2 részre van osztva: az ,,igazi dorm", ahol felvesznek videókat, meg alszanak. A másik rész pedig egy kicsit személyesebb. 7 szobából áll, mindegyikőjüknek egy-egy saját helyiség.
Az én barátomé szürke színű fallal, illetve fehér bútorzattal rendelkezett. Ez utóbbi szín a kedvence egyébként, mert letisztult, és kifinomult, mint ő. Vagyis szerintem ez az oka, az ő véleménye szerint azért, mert a korcsolyára emlékezteti.

~
A fiúknak köszöntünk, ahogy beértünk a ,,házukba". Jay éppen kaját csinált Jungwonnal. Jake a kutyájával volt, míg például Sunoo Lanaval chatelt. Heeseung Lorával volt valahol, Riki pedig videóhívásozott Cintivel.

- Na, mit szeretnél? - kezdte Hoonie, miközben vette le a cipőjét meg a kabátját.
- Hát, figyelj...bemegyünk a szobádba?
- Ömmm...aha! - mosolyodott el.
A szobájába érve biztonságban éreztem magamat. Sok korombeli valószínűleg pont nem biztonságosan érezné itt magát, hanem vagy aggódna, vagy éppen élvezné, hogy itt lehet. Innen is látszik, hogy más vagyok, mint mindenki más.
Az ágyára leültem, ő pedig egy babzsákot választott. Utána pedig bele is vágtam.
- Tudod, a legtöbbünk kapcsolatában felmerült az, hogy mi lesz velünk, miután hazamentünk...
- Azt ne mondd, hogy te...
- Dehogyis! Csak tudni szerettem volna, hogy te mit szeretnél!
- Nem akarok szakítani! Soha!!! - ordította.
- Nyugi, nem ezt akartam! - könnyeztem be.
- Jaj, ne sírj! Bocsi, Hanna! Nem bírom, ha erről beszél a barátnőm...nem mintha sok tapasztalatom lenne - suttogta a mondat végét.
- Nem volt még barátnőd? - lepődtem meg.
- Gimiben végig én voltam a ,,csendes, koris srác". Idolként meg kivel? Wonyoung-gal? - nevetett.
- Igazad van! Alapból béna kérdés volt...
- Nem feltétlenül. Lehet, hogy népszerű voltam. Mondjuk az előző életemben - gondolkodott el, viszont elröhögte magát.
- Naaa - csatlakoztam a vigyorgáshoz. - Szerencsés vagyok!
- Hogy hogy?
- Mert itt vagy nekem te! - mosolyogtam rá.
- Ahw - kuncogott. A szája a füléig ért. Eszméletlenül cuki egy fiú.
Utána felállt. Először nem értettem miért, de a telefonjáért ment. Ezt végképp nem értettem, ellenben, amit utána tett...
Bekapcsolta a Shout Out című zenéjüket, és elkezdte énekelni. Csatlakoztam hozzá, hiszen az egyik kedvenc dalomról volt szó.

Azután egy csókba hívott. Szerintem mondanom sem kell, hogy e lehetőségre nem tudtam nemet mondani!
Csókunk közben Milánra gondoltam. Tudom, elég furán hangzik, de ezt tettem. Több, mint 2 hónapja még sírtam, mert a fiú egy Lotti nevű csajjal csókolózott. Fenekestül megváltozott az életem, viszont jó irányba, ami a legjobb!

~
A szálláson nem sok mindenhez volt kedvünk a lányokkal. Már csak pár nap maradt, aztán vége a versenynek. Hihetetlen, hogy minden, illetve mindenki ennyire változott.
- Szia Hanna! - lépett a szobámba Lora. Na, ez is meglepő, főleg tőle. Soha nem tett ilyet, hiszen eddig utált.
- Hello! Mit szeretnél? - ültem fel az ágyamban, ahol eddig feküdtem.
- Beszélgetni egy dologról... - foglalt helyet egy széken.
- Hallgatlak - válaszoltam.
- Figyelj...igazából nem utállak, sőt kifejezetten kedvellek! A szüleim miatt voltam olyan leginkább, hiszen ők azt akarják, hogy én legyek mindig a legjobb, és nem tudták elfogadni, hogy te jobb vagy! - aratta le gyorsan. - Eredetileg Mollival is nagyon jó barátnők vagyunk, ami tudom meglepő, de van története... - vett egy mély lélegzetet. - Az ő szülei is kényszerítik mindenre! Azért olyan hajlékony, azért olyan versenyszellem, és nem mellesleg azért olyan jó táncos!
- Azta, ez ledöbbentett. - gondolkodtam el. - Köszönöm, hogy elmondtad! Egyébként én mindig is csodáltalak a tánctudásodért, Lora! - mosolyogtam rá.
- Én is téged! Mire megtanultam a La Di Da-t, hú, az hosszú idő volt! - nevetett fel.
- Mindegyikőnknek vannak nehezebb, illetve könnyebb táncok, de egyszer mindegyik menni fog! - mondtam. Erre felállt, és random megölelt. Persze viszonoztam, ellenben furcsa volt elsőre.
Nagyon örültem, hogy sikerült vele ilyen jó kapcsolatba lépnem végül!

————————————————————————
Sziasztok!
Száz év múlva sikerült is hoznom egy részt. Remélem tetszett nektek!
Egyébként hogy vagytok? Remélem, hogy jól! Vigyázzatok magatokra! ^^

Legyen kellemes napotok/estétek! <33