Molli
November 17., azt hiszem ezt a napot örökre megjegyzem. Ez az az időpont, amikor Jay összetörte a szívemet. Igaz, nem tehet róla, hogy Jungwon-t szereti, ám Lillát meg engem megbántottak nagyon.
Azóta csak Jake-kel lógtam, habár ő nem tűnt olyan érdekesnek. AZ ELEJÉN! Utána mindig random zavarba jöttem, vagy éppen az arcom lett tűzforró, amikor köszöntöttük egymást egy félöleléssel.
Nem értettem az érzést, hiszen velem először volt ilyen. Hiába volt rengeteg exem, egyik sem tudott ennyire vörössé tenni.
Csakis ő, Sim Jaeyun. Pontosabban azon a szép, november közepe körüli estén, 21.-én.

- Jakeeeeee - ordítottam fel. - A legjobb fiúbarátomra szükségem van!
Miután kisikítoztam magamat, elindultam a fiú kedvenc helyére a parkba, ahol megbeszéltük, hogy talizunk.

Messziről már megláttam a srácot, aki mosolyogva integetett. Nagyon aranyos volt. Kezében 2 üdítő, egyik mangós, másik epres. Tudja ő, hogy a sárgás belsejű gyümölcs a kedvencem.
- Hali! - érkeztem oda hozzá.
- Szia Molli! - ölelt meg, miközben a cuki ausztrál akcentusát használta. Olyan édes...- Hogy vagy?
- Jól, köszi - válaszoltam neki. - És te?
- Szokásos, kicsit fáradtan...
- Nem kellett volna, akkor jönnöd, ha nem érzed magad toppon! - szidtam le.
- Muszáj volt jönnöm... - motyogta maga elé.
- Nem! Jake, ez nem igaz! Ha gondolod, nyugodtan menj haza!
- Molli, igenis jönnöm kellett. 2 naponta találkozunk, nem hagyhatok ki egyet sem!
- Azta, te aztán komolyan veszed!
- Mert fontos vagy nekem - vett egy mély lélegzetet. Majd rájött, hogy mit mondott. Olyan piros volt, mint egy paradicsom, de így csak még édesebb. - Mármint...
- Igen? Fontos vagyok neked? - mentem hozzá közelebb. Szemezni kezdtünk, ám ő vesztett. Vagyis az annak számít, ha becsukta a szemét, és megcsókolt? Várjunk csak...EGY CSÓK! Wow...szóval málna ízűek azok a cuki ajkak.

- Nagyon sajnálom... - mondta, miután nagy nehezen szétváltunk.
- Mit sajnálsz? Csak mert én semmit sem! Inkább áldásnak mondanám, sőt meg is kell köszönnöm, hogy megtetted! - mosolyogtam a fiúra, aki kicsit el volt veszve.
A nyakához raktam a kezemet, majd a szájára tettem az enyémet, és így szerintem megértette, hogy mire céloztam avval, amit utoljára mondtam neki.

Cinti
Ki gondolta volna, hogy titokban Nishimura Riki szereti a lovakat? Szerintem senki, de hogyan is történt ez az egész? Elmesélem inkább!

November 20.
Az Enhypen, illetve a lányok is azon voltak, hogy köztem, meg a maknae között legyen valami. Szerintem ragoznom sem kell, hogy én alapból is odavoltam érte. Ő viszont nem volt velem mindig kedves. Kicsit olyan SzJG vibe-om volt, amikor Cortez még bunkó Renivel a könyvben. Na, visszatérve a mai programom az volt (persze egy jó kis NCT Dream tánc után), hogy elmenjek valami parkba. A lányok azt mondták, hogy oda kell mennem.
Szerencsére közel volt, ha rajtam múlik, tuti nem jutok el odáig. Nem tudok koreaiul, angolul viszont de, illetve elkezdtem a japátnt, ellenben csak bemutatkozni tudok. Azzal meg nem megyek sokra.

Mindegy is.
Eljutottam a parkba. Kihalt volt, pedig délelőtt 10:30 volt, és hétvége. Leültem egy hideg padra, majd a növényeket kezdtem vizsgálni.
Pontosan 2 perc múlva megjelent egy fiú. Fején sapka, maszk, fekete farmer, meg bőrdzseki. Felém sétált, amit nem is értettem. Majd hozzám is szólt.
- Szia Cinti - suttogta angolul.
- Ho-honnan tudod a nevemet? - kérdeztem dadogva.
- Én vagyok az - húzta le a maszkját. Egy mosolygó Riki került így elém.
- Te-te mit szeretnél? - motyogtam össze-vissza a vörös fejemmel.
- A fiúk, meg a lányok kitervelték, hogy vigyelek el lovagolni! - számolt be nekem.
- Wow...várjunk csak! Te tudsz lovagolni?
- Aham, egyik hobbim. Nyugtató, mert le tudod vezetni a feszültséget!
- Oké, de hol van ez a lovarda vagy istálló? - vetettem fel.
- Sunoo tudja! Mindig ő visz ki!
- Ő tud vezetni?
- Jaja, utána meg megy Lana-ért, szóval gyere, siessük! - fogta meg a kezemet. Meleg, puha tenyere az enyémet simogatta futásunk közben. Majdnem elájultam, de úgy voltam vele, hogy az nagyon kínos lenne, így csak szaladtam utána.

- Heyyy! - köszönt a maknae-line legidősebbje.
- Szia! - intettem neki.
- Tudod Sunoohyung az utat, szóval go! - mondta Ni-ki.
- Zene? - kérdezte Sunoo.
- Jöhet! - bólintottam.
- IZ-*ONE? - pillant hátra.
- EGYÉRTELMŰEN IGEN!!!! - kiáltottam. Nagy kedvenceim voltak mindig is!

Az autó hangszórójából pár másodperc után megszólalt a La Vie en Rose. A koreaival végig sikítottuk a dalt, ellenben a japán majdnem megsüketült. Ja meg elég furán nézett a vezető fiúra, aki a kormány mögül csinálta egy kézzel a refrén táncát. Én ugyanezt tettem, csak mindkettő kezemmel. Annyira jól nyomtuk, hogy az utolsó refrént már Riki is táncolta, meg ordította. Valószínűleg minden létező járókelő hülyének nézett minket, de ez minket nem érdekelt.

Kiértünk. Az időjárás szép volt, napos, pár felhővel kiegészítve. Elköszöntünk a vokalistától, majd Nishimura az istálló felé ment, persze követtem.
- Ő itt az én legjobb lánybarátom, Miyoung! A jelentése az, hogy örök - szemléltetett egy sötétbarna, felnőtt lóra. - Te megkapod az ő egyik legjobb barátnőjét, Iseul-t! Az ő neve jelentése harmat! -  mutatott egy krémszínűre.
- De szép vagy! - simogattam meg az állat fejét.
- Ott vannak a nyergek, sisakok stb. - bökött ujjával az istálló végébe. Bólogattam egyet, majd el is indultam oda.

Felültünk a lovakra, nagyon engedelmesek voltak. Mindent úgy csinált Iseul, ahogy én szerettem volna.

- Hé, Cinti! - szólított meg Ni-ki.
- Hm?
- Figyelj...szeretném elmondani, hogy...nagyon szép vagy! - mosolygott.
- Ahw, de aranyos vagy, köszi! - válaszoltam zavarommal küzdve.
- Meg szuperül lovagolsz... - mondta. Olyan volt, mintha nem ezt szerette volna eredetileg mondani, hanem valami mást.
- Oké, Riki...mit szeretnél? - kérdeztem meg. Vett egy mély levegőt, majd szólásra nyitotta száját.
- Tetszel, vagyis azt hiszem, mert mindig tök cuki vagy, illetve gyönyörű. Valahogy le akarom küzdeni azt, hogy szeretlek, ám nem tudlak a fejemből kiverni. Várjunk...EZT HANGOSAN KIMONDTAM? - beszélt csukott szemmel. Az utolsó mondatánál rám nézett.
- Komolyan? - pislogtam rá.
- Igen!
- Hát...tudod, hogy én kedvellek, szóval...
Már pont folytattam volna a mondatomat, de a japán fiú a számra tapadt, mint egy matrica. Persze, én sem voltam rest, rögtön visszacsókoltam.
- Akkor mi most... - vetettem fel, amikor elváltunk.
- Igen, járunk Cinti! Ha minden jól sikerül, akkor Nishimura Cintia leszel! - nevetett fel. Csatlakoztam a röhögéshez, természetesen!

————————————————————————
Sziasztok!
Itt van végre ez a rész! Mára tervezek még egyet egyébként!

A legeslegelső itteni barátnőm, this_emm_thearmy most fejezte be írói karrierjét. Szerencsére valószínűleg, mint olvasó itt marad. : (

Legyetek jók, kis Bagettek! ❤️🥖