Ebben a részben leírom, hogy a többi lány hogyan is jött össze a szíve kiválasztottjával, plusz érdekességek. Ja és nem véletlenül ezt a képet raktam be...

2022. 11. 21.
17:43

Vacsoráztunk. Mindenki nyugodt volt, ellenben a legtöbbjük szemében azt láttam, hogy bárcsak mehetnének valahova. Én is ezt éreztem. Hoon-nal találkozóm lett volna, igaz, hogy tegnap meg reggel láttuk egymást, ám az nem elég.
- Köszönöm az étkezést, de mennem kell! - állt fel hirtelen Lora.
- Nekem is! - mosolygott Dorina. Olyan igazinak tűnt, nem pedig műnek, mint általában.
- Same - ugrott fel Diana.
- Sunoo az türelmetlen, szóval én is indulok - nevetett Lana.
- Jakeeeeee - ordított fel random Molli. - A legjobb fiúbarátomra szükségem van!
- Yeonjun a világ legpontosabb embere! - kuncogott Alíz, miközben a székét hátrahúzva felállt.
- Vár a lelkitársam - intett Lilla. Egy halvány vigyort véltem felfedezni ajkain, ami ritkaság, viszont nagyon örültem neki, hogy szuperül érzi magát.
- A japán fiúcskám most hív, sziasztok! - köszönt el Cinti.

Ezek aztán jól itthagytak minket. Boró, Vivi, Csenge meg Bogi egyszerre nézett rám.
- Te ezekről tudtál? - kérdezték egyszerre. Megráztam a fejemet.
- Semmiről sem, kivéve hogy Jake meg Molli barátok...a többiekről semmit. Ne haragudjatok, de Sunghoon-nal talim van! - toltam be a székemet.
- Ezt nem hiszem el! - ütött dühösen az asztalra Boglárka. - Mindenkinek van párja, csak nekem nem? Még Emónak, meg Lónak is? Ez konkrét vicc!
- Igazán sajnálom, Bogi, de nem tehetek semmit! Lehet majd rád talál a szerelem egyszer!
- Legyen! - majd a táskáját megfogva elindult valahova. - Csenge, még ma! - szólt barátnőjének (vagy szolgájának), aki azonnal szaladt is hozzá.
- Legyetek jók picik! - mosolyogtam a 2 legfiatalabbra.

Összeszedve magamat, a fehér épülethez mentem, ahol a világbajnokság is zajlott, hiszen Hoonie-val ott találkoztunk.

————————————————————————
Most pedig következzék a többi lány! ^^

*Lora szemszöge*
November 20.
Az emberek féltékenyek, én is az voltam. És kire? Hát, Nagy Hannára! Az a lány már-már tökéletesnek mutatkozott. Azért döntöttem úgy, hogy nekem kell kitűnőbbnek lennem. Elképesztőbb táncosnak, mint Hannának!
A szüleim sportemberek, azt várták el tőlem, hogy én legyek a legjobb. Ezt meg is tettem nekik.
Ezért tetszett egy olyan ember, aki tényleg ✨perfect✨, az az Lee Heeseung. Elrabolta a szívemet teljesen.

Ahogyan összejöttek:
Kb. mindig amikor találkoztunk a Google Fordítót használtuk, mivel egyikünk angolul nem tudott, a másik meg koreaiul, szerintem mindenki tudja, hogy melyikünk melyik. Ellenben egyetlen szót tudtam mit jelent...
A szokásos napi találkozónkon beszélgettünk, majd hirtelen felállt mellőlem a padról. Nem értettem mit akar, ezért én is feltápászkodtam. A szemeimbe nézett mélyen, majd lehajtotta fejét. Utána ismét felemelte, becsukta szemeit, majd azt suttogta: 사랑해요 (szeretlek). Pislogtam rá párat, ugyanis ez volt az egyetlen szó, amelyet említettem, hogy tudok.
A számra pillantott. Azért jártas voltam fiúkkal, szóval nem vesztegettem tovább az időt, hanem én tettem meg az első lépést. Igen, megcsókoltam! És milyen érzés volt? A legcsodálatosabb, amit csak el lehet képzelni!

*Dorina szemszöge*
November 21.

Amikor aznap lementem táncolni valahogy éreztem magamon egy tekintetet. Nem értettem, hiszen nem láttam senkit. Igaz, hogy nem voltam benne sok group-ba, mégis olyan kedvem volt, hogy táncikáltam mindent IS.
Majd meghallottam egy hangot. Bevallom, megijedtem rendesen. Körbenéztem, majd egy barna hajú, magas fiút láttam meg.
- Te...ki vagy? - dadogtam angolul.
- Hi.... - köszönt, viszont még mindig a sötétben volt, nem jött elő. Elegem lett, ezért odamentem a lámpanélküli folyosóra, ám arra nem számítottam, hogy csúszos lesz a padló.
- ÁÁÁ - sikítottam, miközben próbáltam nem elesni, hát, ez a terv nem sikerült. Már vártam a földdel való találkozást, de nem történt meg. Kinyitottam eddig csukva tartott szemeimet.

A fejem valószínűleg olyan vörös volt, mint Jungwon haja a Manifesto Day 1 erában. Az arcomhoz mindössze 1 dm-re Beomgyu volt. Ő is megijedhetett rendesen a fejéről ítélve. Gyorsan leszállt rólam, majd mennyasszony pózban megfogott, és visszavitt a folyosóról a táncterembe.
- Gyu? - kérdeztem meg félénken. Felém nézett rögtön. Haja nagyon aranyos volt, össze-vissza állt az esés miatt. - Köszönöm! - hajoltam meg.
- Szívesen. De kérlek légy óvatosabb! - mondta angolul. Ezen meglepődtem. Mióta tud ilyen jól ezen a nyelven?
- Miért? Tán megijesztettelek? - nevettem fel. Ő nem találta viccesnek a poénomat, felém kezdett sétálni. Én közben hátráltam, a falig. Avval viszont találkoztam, ha már a padlóval nem.
Kezét megtámasztja a fejem mellett. A leghelyesebb nézésével rám néz.
- Igen, megijedtem. Aggódtam miattad! - bámulja az arcomat továbbra is. Fekete hajtincseimből az egyiket a fülem mögé rakom zavaromban.
- Te tényleg álombaillő vagy! - szólaltam meg. Basszus!!! Ezt magamba akartam mondani!!!
- Oh, tényleg? - mosolyodott el.
- Igen - válaszoltam. Nem mindegy már mit mondok? Így is valószínűleg csak egy őrült fannak néz.
- Te is! Cuki vagy! - vigyorodott el. Tessék? A fejem valószínűleg megint pirosas volt.
- Komolyan?
- Szoktam viccelni? - hajolt közelebb. Fél dm sem volt köztünk. 2 másodperccel később már annyi sem.
Az ajkai cseresznye ízűek voltak, édesek.
A csók végeztével rám nézett, majd a fejem búbjára is adott egy puszit.
- Együtt vagyunk, de ne mondd el senkinek, maximum a legjobb barátnődnek! - kacsintott rám, majd elindult kifele, azután vissza. - Ideadod kérlek a telefonodat?
- Aham! - nyújtottam felé oda.
- Tessék, most már a számom is megvan!

A telómban új telefonszám jelent meg, ,,Honey❤️" néven. Ezen elkuncogtam magamat, majd integetve elköszöntünk egymástól.

————————————————————————
Hellcsooo!!!
Végre hoztam egy részt, de még várható a hétvége alatt simán! Remélem tetszett nektek, és várjátok a kövit.

Legyen nagyszerű napotok/estétek, Bagettek! ❤️🥖