November 7. - hétfő
A hétvége gyorsan eltelt Seoul-ban, sok mindent csináltunk. Ellenben aznap már ,,munka" volt. De kezdjük is az elejéről!
Mollival 7 körül keltünk, gyorsan megágyaztunk, és a reggeli rutinjainkat is elvégeztük. Amint az meg lett, felkaptunk magunkra a szettünket.
A barátnőm egy fekete szűkfarmert, egy kardigánt, illetve alá, egy csipkés felsőt vett. Haját pedig egy felkötötte egy kontyba.

Rajtam egy kockás mellény volt inggel. Meg egy fekete, kényelmes nadrág.

Összeségében késznek nyilvánítottuk magunkat. Kilépve az ajtón megláttuk a 2 picinyt (bő pulcsi+farmer) Alízzal (sima fekete hosszú ujjú+farmer). Mellettük Mira (garbó+skinnyjeans), meg Cinti (fehér croptop+melegítőnadrág), és természetesen Lilla (kockásing+alatta fekete croptop+ugyanolyan farmer). Kicsit arrébb a szokásos négyes várakozott. A 2 külföldinket vártuk még. Amúgy az előbbi 4 lányról csak annyit, hogy míg Csenge (farmerruha+alatta zöld hosszú ujjú) a táskákat fogta, addig Lora (szűk, fekete ruha+alatta fehér garbó), Dorina (kék kötöttpulcsi+farmer), meg Bogi (piros melegítőszett) csak álldogált. Hihetetlenek komolyan!
Nem sokkal utána Diana (croptop garbó+teniszszoknya) és Lana (lila bőpulcsi+skinnyjeans) is befutott. Így végre elindulhattunk.
Szerencsére nem laktunk messze, hiszen eléggé a központba volt ez az épület, ahova mennünk kellett. Egy óriási, fehér épület elvileg, izgultam nagyon is!!!!
Azta...WOWWW!!! Egy gyönyörű, illetve hatalmas épület állt előttem. Ledöbbentünk, úgy mind a tizennégyen. Aggódva, de követtük a többi embert, akik ugyanazért vannak itt, mint mi.

Mira kitöltött jópár papírt, majd leülhettünk. Nagyon izgatottak voltunk. Nem sokkal ezután pedig megjelent egy úr, ki bele is kezdett egy (azt hittük) jó hosszú monológba.
- Először is mindenkit köszöntök! Mind a 30 csapatot, 4 kontinensről. Az az Amerikából, Ázsiából, Európából meg Ausztráliából. Külön üdvözlet a tánctanároknak, a szervezőknek, illetve a díszvendégeket! - mondta angolul. Hogy tessék??? Körbe-körbenézegettem, majd megláttam. Az egyik lámpa, amely eddig nem világított, felkapcsolódott. A székeken rengeteg banda ült, akiket el se tudtunk volna eddig képzelni, hogy valaha is akárcsak koncerten láthatunk. Többen kezdtek el örömkönnyezni, ebbe a programba majdnem én is csatlakoztam, ám végül nem. Egy álom ez. Viszont egy emberen megakadt a szemem. A (számomra) leghelyesebb, legcukibb, legcsodálatosabb srácon, Park Sunghoon-on. Ingje krémszínű volt, sötét nadrággal, ami tökéletesen illett szőke hajához.
Mellettem Molli majdnem elájult Jay-től, aki állandóan Won-nal beszélt. Az utóbbiról jut eszembe, hogy azt meg a mi kis emónk figyelte. Cinti is fangörcsölt egyet Riki-n. Még Lora arca is vöröses lett Heeseung-tól. Lana pedig szintén ott volt, hogy elájul Sunoo-tól. Viszont egy dolog fura volt. Di szó szerint sírt meg közben bámulta Soobin-t. Ahogy láttam a fiú is nézte. Szóval szemeztek, közben az egyik bőgött, remek program lehetett.

Ezután a döbbenet után mondtak még pár információt. Ellenben van egy, amit meg is kell említenem!!!
- ...a táncosoknak nem csak táncolni kell. Mondtuk, hogy lesz egy meglepetés, ez pedig az, hogy énekelniük is kell a versenyzőknek. Ennyit akartam, holnap találkozunk! - intett az úr, mielőtt kilépett a teremből, ami úgy 5-6 normális tesiteremmel egyenlő.
Neeee...éneklés??? Na, az baj!!! Mindjárt ki is fejtem, hogy miért!

Leírom, hogy mikkel lehet baj:
- Rosé, BlackPink (nem olyan szép a magas hangom)
- Jimin, BTS (ugyanaz, mint Rosie-nál.
- Felix, Stray Kids (nincs nagyon mély hangom, rap??!!)
- Yeonjun, TXT (megint csak a rap)
- S.Coups, Seventeen (ugyanúgy, mint az előző kettőnél)
- Ryujin, Itzy (same)
- Sunghoon, Enhypen (nagyon más hangom van)
- Jihyo, Twice (szintén, mint a legnagyobb celebcrush-omnál)
- Yeri, Red Velvet (rap- meg hangproblémák)
- Yoshi, Treasure (raaaaaaap)
- Hikaru, Kep1er (ugyanaaaaz)
- Chenle, NCT Dream (hangggggg)

A többi csapat még oké lehet. Vagyis gondoltam ezt én akkor.

Mira estére elengedte a kezünket, mert megbeszéltük, hogy mivel először a fiúbandák lesznek, ezért előadjuk másnap a God's Menu-t, ami szuperül ment, szóval nem kellett gyakorolnunk rá.
Én programnak azt választottam, hogy megint elmegyek a fehér épülethez. Szerencsére egyedül voltam. Vagyis én és a fejhallgatóm, a fülemben pedig a Mmmh ment Kai-tól. Szokásos estének tűnt. Ám nem lett az...
Elkezdtem csak úgy össze-visszajárkálni ott a környéken. Nagy ügyesen belebotlottam valakibe. Maszk volt rajta, a sötétben is észrevehetően gyönyörű, csillogó szemei pislogtak rám.
- Te...Te ott voltál ma, ugye? - kérdezte. Na neeee!!! SUNGHOON állt előttem!!! A szemeiből nem vettem le, hogy ő az, de a hangjából egyértelmű volt.
- Igen...viszont te mit keresel itt? - válaszoltam neki aggódva. Szegény, mintha bujkált volna. Lehet, hogy fotósoktól vagy nem is tudom. - Kitől bujkálsz?
- Riporterek - nevetett fel. Nagyon édesen vigyorgott. - Segítesz?
- M-mi-miben??? - remegtem egyet.
- Menekülni? - nézett körbe.
- Ömmm...rendben! - válaszoltam. Megragadta a csuklómat (INSTANT SZERELEM!!!), majd maga után húzott. Annyira meglepődtem ezen a hirtelen mozdulaton, hogy hirtelen meg sem mozdultam. Emiatt visszafordult hozzám, viszont arra nem számított, hogy én végül elindulok utána. Ezért az arcunk kb. 1 cm-re volt, az övén meglepődés látszódott, az enyém forró meg valószínűleg nagyon vörös volt. Nagyjából egyszerre húztuk el a fejeinket. Az arcát pír lepte el, amit próbált takarni. Én ezen elmosolyodtam. - Amúgy fanod vagyok! - vallom be. Mondjuk nem tudom, hogy ezt miért mondtam, de valamiért biztos.
- Jó tudni - válaszolt a zavarából visszatért Hoon. - Gyere, arra van egy metróállomás, ahol alig vannak! - tért vissza az eredeti beszélgető témánkra.
- Rendben - bólintottam. Majd mentem utána. Aranyos volt, a magassága hihetetlen az enyémhez képest. Több, mint egy fejjel magasabb nálam, ami talán egy picit sok is, na nem baj.

Az állomáson csak üldögéltünk. Kérdezett sokat a csapatomról meg a versenyről. Én is az ő életéről. Majd rákérdezett a lányok kiszemeltjeire.
- A francia lánynak, Lana-nak Sunoo jön be. Mondjuk ugyanolyan aranyosak, szóval szerintem belőlük szuper pár lenne!
- Ez igaz!
- Az ellenségemnek, Lorának Hee.
- Hm...elgondolkoztató.
- A lovasnak, Cintinek Riki.
- Ők is édesek lennének.
- Végül pedig Molli, a legjobb barátnőm. Neki Jay, odavan érte teljesen. - nevettem fel.
- Oh... - hajtotta le a fejét. - Szóval Jay hyung...
- Mi a baj?? - kérdeztem félve.
- Nem mondhatom el...ez titok! Sajnálom, Hanna! - hajolt meg.
- Értem, nem baj, akkor más téma? - mosolyogtam felé.
- Sajnos mennem kell, meg még el is kell kísérjelek! - mondta.
- Nem kell elkísérned, hidd el...
- Késő este egy fiatal lány az egyik legnagyobb és legtömegesebb, egyben legmenőbb kerületben...elkísérlek - sorolta fel.
- Oké... - fogadtam el.

Szó szerint síri csendben battyogtunk vissza a hotelbe. Amint odaértünk, elővette a telefonját.
- Kérlek add meg a számodat! Kell, ha megint el kell kísérnelek vagy ilyesmi... - jelent meg megint a pír az arcán.
- Okés - tettem egy tincsemet a fülem mögé. Gyorsan bepötyögtem a telefonszámomat, majd integettem neki, és bementem a hotelbe.

EZ ÉLETEM LEGSZEBB NAPJA, DE KOMOLYAN!!!!

————————————————————————
Sziooo!!!
Szokásosnál kicsit hosszabb résszel tértem vissza most, remélem tetszett nektek ez a rész. Felteszek most pár kérdést, ti meg kérlek válaszoljátok komiba az ti gondolataitok szerint!

- Vajon Diana és Soobin között mi van?

- Mi lehet az a gond, amit Hoonie nem mondott el Hannának?

- Hoon-nak máris megtetszett volna Hanna?

- Hannának miért van Seoul-ban olyan érzése, minta otthon lenne?

- Vajon miért azt a képet raktam be oda az elejére?

Ennyi lett volna! Lehet, hogy még este hozok ebből a könyvemből CHAT részt. Ha nem, akkor holnap várható!
Addig is csodálatos napot/estét! <33