(Megjegyzem, nem tudok szerkeszteni)

Szeptember 23. - péntek késődélután - helyszín: Liszt Ferenc Reptér

Azta, ez aztán nagy. Majdnem eltévedtem, de nem. Végre nyugodt voltam Alíz, illetve a legjobb barátnőm társaságában. A többiek mind elvoltak. Lana, meg Diana angolul kommunikáltak, az előbbi mesélt Párizsról. Lora és Dorina valamelyikőjük telefonjával szelfiztek, akikhez később Bogi (a szolgája is természetesen) csatlakozott. A 2 legfiatalabb egymás kezét szorítva izgultak az út miatt. Lilla pedig Cinti-vel beszélgetett, habár utóbbi főleg lováról beszélt, ami nem tudom, hogy az ,,emó" lánynak mennyire volt izgalmas.
Mollli valami tavalyi repüléséről mesélt, azt hiszem a mexikóiról.

Én nem igazán figyeltem rá, mivel a fülemben az egyik kedvenc számom, a Drive (Bang Chan, Lee Know) szólalt fel, amit halkan dúdoltam.

시동 걸어 놓고 오늘 밤도 drive
쉬지 않고 달려 feel the heat inside
Baby, I can do this every day and night
오늘 밤은 나만 믿고 따라와

Olyan fantasztikus ez a dal, egyszerűen csak csodálatos.
Míg én ezen gondolkodtam, addig az edzőnk rám mosolygott egyet, ami nagyon nyugtató volt, mert ő nagyjából egy pszichológussal ér fel. Nagyon jó tippjei/tanácsai vannak!

*time skip*
Oké. 16:37 volt. A repülőn a helyemre ültem pont le, amikor is eltűnődtem azon, hogy vár rám 2,5 óra út, az este 7, majd még kicsekkolunk, meg elmegyünk a szállásra. Úristen, hát ma se megyek korán ágyba. Habár csak másnap délután lesz egy tájékoztató, és a verseny csak hétfőn kezdődik. Szombatra a program: megismerkedni a környékkel, vasárnapra pedig teljes városnézés, ami nagyon érdekelt már.

Akkor most beszéljünk az üléseinkről!
Lana mellett ültem, aki megengedte, hogy az ablaknál legyek, mert ő már látta Párizst a magasból, jó sokszor.
Középen Vivi meg Boró voltak, előttünk Molli, illetve Alíz, mögöttünk pedig Cinti és Diana.
Valahol elől meg a többiek.
Egy embert viszont láttunk még, Lillát, aki egész útját egy ismeretlen, helyesnek tűnő, emó fiú mellett töltötte. Bár, ahogy láttam, nem olyan szomorú, hogy vele ült. Kifejezetten vidám volt utána (a számát is megszerezte).

Az út első felében francia barátnőmmel mindketten zenét hallgattunk, de egy idő múlva unalmasnak bizonyult már. Emiatt megegyeztünk egy közös filmnézésbe az ő telefonján. Pontosabban a BlackPink filmet néztük meg, legalább századjára, de még így is egy nagyon jó élmény volt.

*time skip*
VÉGE! Leszálltunk. Szerencsére.
A fülem már nagyon fájt, szegény Lana alig tudott nyugtatni, szó szerint már a csoportunk fele engem pátyolgatott. Persze Boró meg Vivi, akik a legfiatalabbak, ők nevetgélve élték át a leszállást.

A gépről kissé szédülve léptem le, de a lányok között nem volt mitől félnem.
Bal oldalon, aránylag középre kerültem a ,,kettes sorban", Mollival az oldalamon. A földet néztem egy ideig, de aztán végre felpillantottam. Gyönyörű reptér, mondjuk mire számítottam? Persze, hogy az. A barátnőm alig bírta ki, hogy ne ugráljon. A végére már feladta ezt az elhatározását, össze-vissza ugrabugrált. Én csak nevetgélve néztem, ahogyan mindenki furán bámulta szegényt, avval a gondolattal, hogy ,,Ennek a lánynak meg mi baja?".

*time skip*
Végre a szálláson voltunk. Vagyis inkább apartman, mert kaptunk reggelit, meg vacsorát.
A kilátásunk csodálatos!

Mesésen néz ki, egyértelműen.
A szobák:
- Van kettő db 4 személyes (1. - Lora, Dorina, Bogi, Csenge. 2. - Molli, Alíz, Lilla, Hanna [én] )
- meg kettő db 3 személyes (1. - Di, Lana, Cinti. 2. Vivi, Boró, Mira)

Ez lenne az. Kicsit nehéz volt megegyezni mindenkivel, de legalább megvolt. Este 10 is lassan elmúlt, szóval ágyba bújtam.
Anyuéknak dobtam egy-egy üzit, hogy jól vagyok, meg megérkeztünk. Meg írtam Milánnak is, nehogy elfelejtse a házikat majd 1 hét múlva küldeni!

*time skip* Szeptember 24.
Jó reggelt. Vagyis inkább délelőttöt! Még jobban pontosítva, boldog 11:24-et mindenkinek (LOL). Na, ez eddig a leghosszabb alvásom. Molli, meg Lilla sokáig fent voltak este, ami miatt ők még mindig hortyogtak, szuszogtak nagyon hangosan, amíg mi Alízzal csak próbáltunk nem nevetni rajtuk. Nagyon viccesek voltak, sajnos, ami miatt mind a ketten egyszerre röhögtünk fel. Ennek hatására a két éjjeli bagoly szinte ugyanabban a pillanatban nyitották ki a szemeiket. Szegények nagyon meglepődtek, amikor én, meg a legidősebb táncosunk már felöltözve, szép hajjal üldögéltünk. Ekkor úgy döntöttek kikelnek a puha ágyból ők is. Ezután pedig kezdődött a hosszas készülődés.

13:41
Nagy nehezen mindenki felkelt, így indulhattunk ebédelni, majd a tájékoztatóra.

Ebéd gyanánt találtunk egy kis grillezős éttermet, ahol mindenki talált kedvére valót. Így én tortillát, Molli gyros tálat, de például Cinti egyszerű fűszeres csirkét, egy kis salátával. Szóval egyszerűbben mondva mind a tizennégyen.

Azután együtt elindultunk valami park felé, ahova kell menni. Elég meleg volt, emiatt egy egyszerű sort és top párosításnál maradtam, mint outfit. Kényelmes és jól néz ki, ez így tökéletes. A többi csapattársam is hasonló szettben van, kivéve Lilla, aki maradt a sötétszürke farmernél meg a hosszú ujjú crop top-jánál, ami persze fekete.
Valamennyien napszemüveget viseltünk (én nem), majd meg is érkeztünk ahhoz a parkhoz.

Egyetlen probléma volt csak. Tömegiszonyom van, az az félek a tömegtől. Itt meg hát nagyon sokan voltak, borzasztóan sokan. Több lányt is láttam, akik össze-vissza járkálnak meg szelfiznek, amiket később Instagram-ra kiraknak. Molli meg Lora úgy gondolta csatlakoznak, szóval a közelünkben jó sok tinivel fotózkodtak. Nagyon élvezték, de mindenki, akivel fotót csináltak, azok is. Végig minden egyes ember mosolygott. Ekkor rájöttem. Nem kell ellenségként kezelnem őket vagy riválisként. Egyszerűen ugyanolyanok, mint én. Szeretik a kpop-ot, táncolnak rá, végül pedig nagy megtiszteltetésnek élik meg, hogy kijutottak ide. Innentől fogva mosolyra húztam a számat én is, majd így nézelődtem.

*time skip*
Ez egy kifejezetten rövidke tájékoztatóra sikeredett. Annyira, hogy alig tartott 10 percig. Pár alapinformációt mondtak (hétfőtől-péntekig verseny, minden egyes nap egy produkció és szombaton eredményhirdetés), meg, hogy hova kell majd jönni előadni a produkciót. Mindenki végig bólogatott, ami egy idővel eléggé vicces lett, mert már ritmusra ,,rázták" a fejeiket az adott országból érkezők.

Lényeg a lényeg, hogy minden szuperül ment, aminek mindegyikőnk egytől-egyig örült. Nagyon izgatottan, de magabiztosan is álltunk a hétfőhöz. Ellenben először a vasárnapi városnézés volt. Szintén izgatottan vártunk azt is.

Mindent összevetve az érzéseink főleg az izgatottság, meg a kíváncsiság voltak, nem meglepően.

A lányokkal nevetgélve az ágyunkba bújtunk, majd elkezdtünk beszélgetni mindenféléről, ami csak eszünkbe jutott.

————————————————————————
Hellcsooo!!!
Így este hoztam egy részt, amit nagyon izgatottan írtam meg, remélem ti is úgy olvastátok. Hétvégén tervezem hozni a következő részt, meg ILWR-ből is egyet.

Legyen izgalommal dús napotok/estétek! <33