Jack Gilinsky szemszöge...

- ki vezette a kocsit?-jutott eszembe ökölbe szorított kézzel.
-nemtudom egy olyan velünk egyidős srác. Megúszta pár zúzódással nem is értem. Várjcsak....ott van-mutat egy velem egy magasságú srácra aki udegesen gesztikulálva telefonált. Oda sétáltam hozzá elég ideges arckifejezéssel.
- te vezetted azt a kocsit igaz?-kérdem hangosan és fenyegetőzően
- mi bajod öcsi?-hallom meg hangját.
- te ütötted el a barátnőmet igaz?-kérdem kiabálva.
- tudod te ki vagyok? Ha? Hülye gyerek-mondta
- és te tudod ki vagyok? Ha bmi baja lessz a barátnőmnek vagy a gyerekünknek nagyon megütöd a bokádat.
- mit akarsz? Most komolyan fenyegetni próbálsz?
- ha nem vigyázol....nem csak a jogsidat...-kezdtem és a falnak löktem- de a munkádat és mindenedet elveszted- mondtam ideges hangon majd egy gyomrossal ajándékoztam meg....

Éppen bent ültem Bellánál....a kezét fogtam és lehunyt szemmel pihentem mikor ujjai enyhén alig észre vehetően megmozdultak. Egyből felkaptam a fejem és boldogan vettem észre hogy Bella fáradt nyitott szemekkel néz rám.

Mikor belépett az orvos sajnos nekem ki kelett mennem.

Isabella szemszöge...

Miután megvizsgálta a karomat felyemet lábaat az orvos nagyot sóhajtott.
- mi a baj? Valami nem jó?
- ugye maga várandós-néz mélyen a szemembe nekem meg elakadt a szavam.
- i...igen.
- nem biztos hogy túl élte a kicsi....kéne csinálni egy röggent ha mozog minden rendben de ha nem....akkor sajnos elvesztette a magzatot.
- mi....az nem lehet....nem....hol...hol van Jack? Ő tudja? Jack....-ki voltam akadva és folytak könnyeim. A doki egy pillanatra kiment de nemsokára Jack-kel tért vissza aki fájdalmas arccál látta reakciómat. Oda sétált hozzám és letérdelt az ágy elé majd kezemet megfogva csókot nyomott rá majd közelebb hajolt és megcsókolt. Mior elválltunk nyákát átkaroltam és magamhoz vontam.
- nem lessz semmi baj kicsim-suttogta fülembe aggódó hangon.
- annyira félek-suttogtam sírva.
- itt leszek....itt leszek bármi történik veled maradok mindig-adott egy apró csókot arcomra.
- kezdhetjük a röggent?-kérdi az orvos.
- igen-nyeltem nagyot mahd elengedtem Jack kezét.
- kérem a fiatal ember fáradjon ki ad...
- had maradjon-kértem riadtan.
- rendben van. Át kell vinni a nőgyógyászatra ahol majd megcsinálják a röggent.-mondta az orvos és egy nővér lépett hozzám.

Mikor átvittek egy másik terembe át kellett öltöznöm egy pamut nadrágba és pólóba az öltözőben majd felfeküdnöm az asztalra és felhúzni fölsőmet. Egy zselés anyagot kentek hasamra majd a kis készüléket végig vezették többször rajta. Jack végig kezemet szorongatta végül a megszólalt a nőgyógyász.
-sajnálom....elvesztettük a babát-mondta elkeseredett hangon-magukra hagyom önöket-mondta az orvos majd kisietett a helységből.
- ez mind az én hibám-mondja Jack a szemembe nézve- ha nem alszik akkor elkisértelek volna és az a kocsi nem ütött volna el.
- ezt verd ki a fejedből Jack. Senki hibája. Max az enyém hogy nem figyeltem oda rendesen- mondtam elég hangosan sírás közben
- én...úgy sajnálom-mondta és egy könycsepp csordúlt le az arcán.

Egy világ tört bennem össze aznap. Mikor láttam Jack arcát és hogy mennyire sajnálja hogy ez történt később szüleim és bátyám elkeseredett aggódását. Szörnyű volt.
Elveszteni a gyerekemet aki Jacktől van...

Bocsánat bocsánat és bocsánat hogy ilyen lett ez a rész. De keseredjetek el a következőben rengeteg jó dolog fog történni. Lehet még a mai nap folyamán meg is írom