Negyed órán át beszélgettek.  Engem Johnson szórakozott.  És hát megfordult a fejemben hogy féltékennyé lehetne tenni Jack-met a haverjával.  De elvetettem.  Nem vagyok az a ringyó aki belerondínt a legjobb haveeja és szerelme kapcsolatára csak azért hogy felhívja magára a figyelmet.

Mikor végre eltipegett a kis drága Jack is oda tolta a képét hozzánk.
- elbasztad haver-mondja szórakozottan Johnson.  Én a telefonomat bámultam.  Nem is néztem nagyon semmit de ezt nekik nem kell tudnijuk.
- miről beszé.... Jah.
- Jahhhh-folytatta haverja.
- Bella...hé figyelj... Suzy csak egy barát.... Bella...-szándékosan nem figyeltem rá.
- mi?.... Mit mondtál?  Bocsh.... Nem vettelek észre-nézek rá egy gúnyos mosoly kíséretében.
- háhhhh.  Ezt megkaptad haver.... Nem hagynám annyiban-poénkodott tovább Johnson.
- kussolsz él tipli van- intette le.
- jah én is birom a fejedet-bólogat a srác sértetséget színlelve majd lelépett.
- Bella....
- Jack... -utánoztam enyhe gúnnyal a hangomban.
- Suzy csak egy jó ismerősö
- aha jó.  Nekem meg Ty a jó ismerősöm mégsem puszilgatom agyonra meg ölelgetem mer tudom hogy neked az Igen szar lenne-bólogattam együttérzést színlelve.
- ahj.... Ne csináld ezt baba... -ült közelebb hozzám és combomra vezeti nagy tenyerét. Ahogy végig vezette a testrészen bizsergető érzést hagyott maga után.  Kirázott a hideg.
- Jack... Ki az a lány?
- Suzy...
- ahj... De kicsoda neked?  Honnan a fenéböl ismered?-kérdem szomorkás hangon lehajtott fejjel.
- 3 éve együtt vaoltunk.  Csak pár hónapot. Azt is csak a sajtó miatt.  Egymás mellé rendeltek minket és jol jött a hírnév mivel Suzy már ekkor ismert volt a szülei miatt.
- szóval....megjátszottátok? -pillantok fel rá.
- csakis.  De.... Ot puszilgatott meg ölelgetett és szinte ordított a kinézetéről hogy milyen a természete.  Mindene kint volt és ott kérette magát-mondtam sírós hangon- én nem szeretnék ilyen ex barátnőkkel versenyezni.... Mert.... Mert én maradok alul-mondtam halkan és ekkor szemeim megteltek könnyel.
- Baba...neh... Kérlek ne sírj-mondta kétségbe esett hamgon és arcomra vezette kezét- neked nem kell senkivel versenyezned.  És nem maradnak alul.  - én mit tudok megadni amit ő százszor jobban csinálna? Hm...?  Majdnem másfél hónapot kelett várnod arra hogy megcsókolhass.... Hogy hozzám érj.... -mondtam és egy könycsepp folyt végig arcomon.
- istenem... Isa.  Nem véletlenül veled vagyok és nem Suzy-val. Az egy dolog hogy lasabban haladok veled. De ez az egyik dolog a több milliárd közül amiért veled vagyok-törli le könnyeimet. -   Nem cserélném el ezt csupán egy kalandra. Becsülni való hogy ilyen vagy amilyen.  Ártatlan....okos.....aranyos.....és neked még az is jól ál ha durcis, vagy esetleg hisztis vagy. Nem érdekel mennyit kell rád várnom mert megéri.... Nagyon.  Szeretlek Baba.  És ezt innen mondom-mutat szívének helyére.
- olyan hülye vagyok-rázom a fejem.
- csak féltékeny.... És ez is azt mutatja higy szeretsz és nem akarsz elveszíteni.
- annyira imádlak-suttogtam és megcsókoltam. -köszönöm.
- ne tedd.  Ez csak természetes.

Nemsokára megjelent Johnson is hogy mindjárt ők jönnek.  A színoad mellé áltunk mind a hárman.  Nemsokára felmendtek és elkezdtek énekelni. Fantasztikus élmény volt.... Annyira energikus volt. Látszott rajtuk hogy élvezik amit csinálnak. 

A felénél tartott a koncert mikor valaki megjelent melettem.  Rá nézek és a pokolba kívántam volna magam minthogy azzal a szajhával beszélnem kelett volna.
- szia Bella igaz?
- igen-bólintok rá sem nézve.
- csak hogy tisztázzuk.  Gilinsky az enyém! Ott fog hagyni értem.  Csak idő kérdése.  És én türelmes tipus vagyok... Hidd el. Rád fog unni... Hamar.  Nincs benned semmi érdekes. - valamiért mégis velem van. És ő csak jó ismerősként tekint rád.  És még most szépen kérlek szájl le a barátomról.  Köszz-mondtam és háta fordítottam neki majd elmentem a srácok öltözőjébe ahonnan pár perc mulva távoztam is és vissza áltam a színpad mellé ahol előbb is voltam csak most szerencsére Suzy nélkül.