A téli napfény gyengéden törik meg az ablak üvegén. Várakozón figyel, hátha észreveszik, rá mosolyognak, de mind hiába. De nem adja vel, csak vár és vár - várakozik még akkor is, amikor már kimerültségbe hajszolná magát. Szívét szorítja a bánat, de a remény kitartásra sarkallja.

Vár, kivár, amíg eljön az ő ideje.

Vár, kivár, amíg eléri a figyelem.

Vár, kivár, amíg ismét érezni fogja a szeretet.