Csak egy lány vagyok, egy szivárványos buborékba zárva. Élem a magam kis álom világát, gondolataim által teremtet országban táncolok a hold fényében. Nem tudom milyen érzés a való világ, keveset láttam belőle, de az is sok volt. Mégis ki-ki tekintgetek. Látom az embereket, látom a környezetet, de minden alkalommal menekülőt fújok. A buborék biztonságos, a buborék megóv.

De látni akarom milyen a valóság, hívogat. Talán vissza fog taszítani, egy újabb, esetleg sötétebb burokba, nem tudhatom. Bátornak kéne lennem, mégsem megy. Menekülök, továbbra is csak menekülök. 

Maradok a lány a buborékban. Maradok az, aki nem tudja milyen a valóságban venni egy mély levegőt.