Eső függőny előtt állva pillantok rád. Mosolyra görbülő ajkaim közül cigaretta füst száll ki, amikor odaléptél hozzám és megszidva kaptad ki ujjaim közül a szálat, hogy te is beleszívhass. Szemeimet forgattam, de magamhoz húztalak, átkaroltalak és te voltál az, aki ismét ajkaim elé tartottad a szűrőt. Nevetve fogadtam el, majd ajkaidra hajolva engedtem szabadjára, hogy kecses táncunkat füst ízesítse.