Nyaka köré font kötél pirossá színezi papír vékony bőrét, megnehezíti nyelést, de még a légzést is. De a lány kitart, egyenes háttal áll, kivár és büszkén viseli. Elkapja egy szédült érzés, de nem mutatja ki érzelmeit. Felsőbbrendűség sugárzik róla, köpködnek utána egészen az utolsó pillanatáig – még akkor is utálkozó szavak kísérik amikor lába alól eltűnik a talaj.