Tizenhatodik fejezet
Jisung úgy ült fel az ágyon, mint egy kötélen rángatott bábú. Riadtan kapott a szívéhez, ami majd' kiakart ugrani a mellkasából. Minho azonnal felriadt párja mozgolódására és hatalmas tenyerével végig simított a fiatalabb hátán.
-Minden rendben Sungie? - kérdezte lágyan, mire a kisebb megrázta a fejét.
-Úgy érzem, hogy... - és ebben a pillanatban valaki rátenyerelt a csengőre. A két szerelmes semmit nem értve néztek össze és Minho láthatatlanná válva kiteleportált az ajtó elé, majd megkönnyebbülten sóhajtva tért vissza.
-Csak Changbin az, de nincs túl jó bőrben. - Ezt hallva Jisung azonnal futott ajtót nyitni, nem érdekelte, hogy alig múlt hajnali 4, a haja összevissza áll és csak egy boxer volt rajta... Tudta, hogy valóban nagy a baj, ha Bin ilyen időpontban hozzárohan.
-Hyung - tárta szélesre a nyílászárót Changbin előtt, aki hangosan felzokogva szabályosan Jisung karjaiba vetette magát. Percekig nem szólt egy szót sem, csak keservesen hullatta a könnyeit, miközben mindkét kezével úgy markolta a fiatalabb vállait, mintha az élete múlt volna rajta.
-Azt hittem ha újra látom őt és eszembe jut minden, akkor jobb lesz - motyogta csendesen, majd egész testében megrázkódott a sírástól. - De rosszabb lett... Sokkal rosszabb.
És ebből már Han tudta, hogy újra találkozott Felixel...
A mókusarcú finoman hátba veregette, majd a konyhába terelte Changbint és fejét megrázva jelezte párjának, hogy még ne kövesse őket. Kiakarta deríteni, hogy mennyire emlékszik pontosan Bin és nem akarta rögtön lesokkolni Minhoval.
-Hyung - szólította meg halkan, mikor leültek egymással szembe a kis reggeliző asztalhoz. Changbin unottan a kezeit piszkálta, de Jisung hangjára felemelte a fejét. - Sokat agyaltam már rajta, hogy beszéljek-e veled erről, de nem mertem. Tudom, hogy ez most sok, de...
-Honnan tudsz te erről? - vágott a szavába döbbenten a fiú. - Hiszen egy árva szót sem mondtam Felixről! - kiáltott fel kissé riadtan. Eddig is úgy érezte, hogy kezd megőrülni, de most már egyre inkább biztos lett benne, hogy elvesztette a maradék eszét.
-Szeretnék neked bemutatni valakit - sóhajtott Han. Ennél azért jobban akarta kímélni Bint, de rájött felesleges kerülgetni a forró kását. - Ő itt... - mutatta volna be a helységbe belépő kaszást, de feleslegesen, mert Changbin azonnal felismerte.
-Minho? - suttogta teljesen elképedve. - Ez lehetetlen... - Az idősebb fiú Jisunggal ellentétben nehezebben dolgozta fel a dolgokat és nem igazán értette az összefüggéseket.
-Szia Changbin - hajolt meg kissé a fiú előtt, majd felállította Hant a székről, aki kényelmesen kucorodott párja ölébe. - Ezek szerint akkor te is MINDENRE emlékszel - jelentette ki a kaszás, majd alaposan végig mérte Bint.
-Felix alapos munkát végzett az emlékeim visszahozásával - nevetett fel kínjában a fiú, miközben fekete tincseibe túrt. - Csak azt nem tudom, hogy ti ketten hogyan...?
-Jisung a szolgálóm volt a legutolsó életemben, utána lettem kaszás - kezdett el mesélni Lee Know. - Feláldozta magát azért, hogy megvédjen, így a halálom után lemondtam a reinkarnálódásról, hogy örökkön örökké védeni tudjam őt - folytatta csendesebben, majd mosolyogva a mókusarcúra nézett.
Sok szép szerelmes történet volt a világon, de nekik az övék volt a kedvencük.
-Baby főznél kérlek egy teát? - rebegtette meg a pilláit Jisung és motiváció gyanánt még homlokon is csókolta Minhot. - Van még abból a nyugtató keverékből valahol és szerintem szükségünk van rá - sóhajtott, majd lopva Changbinra nézett, aki teljesen magába roskadva bámult maga elé és szinte hallani lehetett, ahogy kattogtak a fejében a fogaskerekek.
-Persze jagiya - felelte a kaszás és finoman kitessékelte az öléből a kicsit.
-Én is ezt akarom - suttogta alig hallhatóan Changbin, majd tekintetét Jisungra emelte és száját egy reszketeg sóhaj hagyta el. - Visszakapni Felixet, helyrehozni mindent, megbocsájtani és bár elfelejteni nem lehet, de tovább lépni igen - mondta úgy, mintha magát is megakarta volna győzni és kapkodva letörölte a kibuggyanó könnyeit. - Annyira hiányzik...
-Binnie nincs minden veszve - mosolygott rá Han és az asztalon áthajolva finoman végig simított barátja kézfején. - Nem vagyok a te helyzetedben és nem szeretnék okoskodni, de őszintén úgy gondolom, hogy megtudjátok beszélni!
-Haragszom rá - felelte kurtán Bin és ismét a padlót kezdte el tanulmányozni.
-Tudom - bólintott megértően a pici. - De mit érzel még ezen kívül?
-Szeretem őt... - bukott ki Changbinból. Képtelen volt a másikra nézni, de Jisung így csak rá figyelt és türelmesen várta a folytatást. - És azt akarom, hogy addig öleljen szorosan, amíg a törött darabkáim a helyükre nem kerülnek és össze nem forrnak.
-Hyung nincs mentség arra amit Felix tett, de magyarázat igen - adott hangot a véleményének a fiatalabb. - Csak hallgasd meg anélkül, hogy közbeszólnál, félbeszakítanád!
-Nem tudom, hogy képes leszek-e rá - rázta meg a fejét Bin.
-Changbin - lépett oda hozzá Minho és a fiú elé tett egy csésze teát. - Ha kicsit lenyugodtál keresd fel Felixet, mert bármennyire is dacoskodsz akkor is szükséged van rá.
-Ugyan miért lenne? - csattant fel az alacsonyabb. - Elhagyott engem és köszönöm szépen, de eddig is kurva jól megvoltam nélküle! - Changbin szeme izzott a dühtől, de a lelke szinte lángolt. Jisung Linora kapta a tekintetét és a szemeivel némán könyörgött, hogy legyen kíméletes a másikkal, de a kaszások sajnos nem erről voltak híresek. Lee Know leguggolt Bin elé, a térdére tette az egyik kezét és könyörtelenül kimondta az igazságot.
-Mert a léleksebet sajnos csak az tudja begyógyítani, aki okozta és... - itt egy pillanatra meginogott, hiszen mégis csak a legjobb barátjáról van szó, de nem engedhette meg magának az érzelgősködés luxusát. - Nem tudom még milyen büntetést fog neki kitalálni a tanács, de biztos nem fognak kesztyűs kézzel bánni vele.
Az alacsonyabb rettegve bámult az előtte lévőre és várta a pillanatot, hogy elnevesse magát és beismerje, hogy csak szívatta. De ez nem történt meg... Changbin minden dühe, sértettsége, dacossága és makrancossága ellenére teljes szívéből szerette Felixet. Teljesen összetörte a tény, hogy hiába kapta vissza, lehet megint elfogja veszíteni az ő kis napraforgóját...
És ezt minden erejével megakarta akadályozni.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro