Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Tizenhatodik fejezet

Jisung úgy ült fel az ágyon, mint egy kötélen rángatott bábú. Riadtan kapott a szívéhez, ami majd' kiakart ugrani a mellkasából. Minho azonnal felriadt párja mozgolódására és hatalmas tenyerével végig simított a fiatalabb hátán.
-Minden rendben Sungie? - kérdezte lágyan, mire a kisebb megrázta a fejét.
-Úgy érzem, hogy... - és ebben a pillanatban valaki rátenyerelt a csengőre. A két szerelmes semmit nem értve néztek össze és Minho láthatatlanná válva kiteleportált az ajtó elé, majd megkönnyebbülten sóhajtva tért vissza.
-Csak Changbin az, de nincs túl jó bőrben. - Ezt hallva Jisung azonnal futott ajtót nyitni, nem érdekelte, hogy alig múlt hajnali 4, a haja összevissza áll és csak egy boxer volt rajta... Tudta, hogy valóban nagy a baj, ha Bin ilyen időpontban hozzárohan.


-Hyung - tárta szélesre a nyílászárót Changbin előtt, aki hangosan felzokogva szabályosan Jisung karjaiba vetette magát. Percekig nem szólt egy szót sem, csak keservesen hullatta a könnyeit, miközben mindkét kezével úgy markolta a fiatalabb vállait, mintha az élete múlt volna rajta.
-Azt hittem ha újra látom őt és eszembe jut minden, akkor jobb lesz - motyogta csendesen, majd egész testében megrázkódott a sírástól. - De rosszabb lett... Sokkal rosszabb.


És ebből már Han tudta, hogy újra találkozott Felixel...


A mókusarcú finoman hátba veregette, majd a konyhába terelte Changbint és fejét megrázva jelezte párjának, hogy még ne kövesse őket. Kiakarta deríteni, hogy mennyire emlékszik pontosan Bin és nem akarta rögtön lesokkolni Minhoval.


-Hyung - szólította meg halkan, mikor leültek egymással szembe a kis reggeliző asztalhoz. Changbin unottan a kezeit piszkálta, de Jisung hangjára felemelte a fejét. - Sokat agyaltam már rajta, hogy beszéljek-e veled erről, de nem mertem. Tudom, hogy ez most sok, de...
-Honnan tudsz te erről?
- vágott a szavába döbbenten a fiú. - Hiszen egy árva szót sem mondtam Felixről! - kiáltott fel kissé riadtan. Eddig is úgy érezte, hogy kezd megőrülni, de most már egyre inkább biztos lett benne, hogy elvesztette a maradék eszét.
-Szeretnék neked bemutatni valakit - sóhajtott Han. Ennél azért jobban akarta kímélni Bint, de rájött felesleges kerülgetni a forró kását. - Ő itt... - mutatta volna be a helységbe belépő kaszást, de feleslegesen, mert Changbin azonnal felismerte.


-Minho? - suttogta teljesen elképedve. - Ez lehetetlen... - Az idősebb fiú Jisunggal ellentétben nehezebben dolgozta fel a dolgokat és nem igazán értette az összefüggéseket.
-Szia Changbin - hajolt meg kissé a fiú előtt, majd felállította Hant a székről, aki kényelmesen kucorodott párja ölébe. - Ezek szerint akkor te is MINDENRE emlékszel -  jelentette ki a kaszás, majd alaposan végig mérte Bint.
-Felix alapos munkát végzett az emlékeim visszahozásával - nevetett fel kínjában a fiú, miközben fekete tincseibe túrt. - Csak azt nem tudom, hogy ti ketten hogyan...?
-Jisung a szolgálóm volt a legutolsó életemben, utána lettem kaszás
- kezdett el mesélni Lee Know. - Feláldozta magát azért, hogy megvédjen, így a halálom után lemondtam a reinkarnálódásról, hogy örökkön örökké védeni tudjam őt - folytatta csendesebben, majd mosolyogva  a mókusarcúra nézett.


Sok szép szerelmes történet volt a világon, de nekik az övék volt a kedvencük.


-Baby főznél kérlek egy teát? - rebegtette meg a pilláit Jisung és motiváció gyanánt még homlokon is csókolta Minhot. - Van még abból a nyugtató keverékből valahol és szerintem szükségünk van rá - sóhajtott, majd lopva Changbinra nézett, aki teljesen magába roskadva bámult maga elé és szinte hallani lehetett, ahogy kattogtak a fejében a fogaskerekek.
-Persze jagiya - felelte a kaszás és finoman kitessékelte az öléből a kicsit.


-Én is ezt akarom - suttogta alig hallhatóan Changbin, majd tekintetét Jisungra emelte és száját egy reszketeg sóhaj hagyta el. - Visszakapni Felixet, helyrehozni mindent, megbocsájtani és bár elfelejteni nem lehet, de tovább lépni igen - mondta úgy, mintha magát is megakarta volna győzni és kapkodva letörölte a kibuggyanó könnyeit. - Annyira hiányzik...
-Binnie nincs minden veszve
- mosolygott rá Han és az asztalon áthajolva finoman végig simított barátja kézfején. - Nem vagyok a te helyzetedben és nem szeretnék okoskodni, de őszintén úgy gondolom, hogy megtudjátok beszélni!
-Haragszom rá
- felelte kurtán Bin és ismét a padlót kezdte el tanulmányozni.
-Tudom - bólintott megértően a pici. - De mit érzel még ezen kívül?


-Szeretem őt... - bukott ki Changbinból. Képtelen volt a másikra nézni, de Jisung így csak rá figyelt és türelmesen várta a folytatást. - És azt akarom, hogy addig öleljen szorosan, amíg a törött darabkáim a helyükre nem kerülnek és össze nem forrnak.
-Hyung nincs mentség arra amit Felix tett, de magyarázat igen
- adott hangot a véleményének a fiatalabb. - Csak hallgasd meg anélkül, hogy közbeszólnál, félbeszakítanád!
-Nem tudom, hogy képes leszek-e rá
- rázta meg a fejét Bin.


-Changbin - lépett oda hozzá Minho és a fiú elé tett egy csésze teát. - Ha kicsit lenyugodtál keresd fel Felixet, mert bármennyire is dacoskodsz akkor is szükséged van rá.
-Ugyan miért lenne?
- csattant fel az alacsonyabb. - Elhagyott engem és köszönöm szépen, de eddig is kurva jól megvoltam nélküle! - Changbin szeme izzott a dühtől, de a lelke szinte lángolt. Jisung Linora kapta a tekintetét és a szemeivel némán könyörgött, hogy legyen kíméletes  a másikkal, de a kaszások sajnos nem erről voltak híresek. Lee Know leguggolt Bin elé, a térdére tette az egyik kezét és könyörtelenül kimondta az igazságot.
-Mert a léleksebet sajnos csak az tudja begyógyítani, aki okozta és... - itt egy pillanatra meginogott, hiszen mégis csak a legjobb barátjáról van szó, de nem engedhette meg magának az érzelgősködés luxusát. - Nem tudom még milyen büntetést fog neki kitalálni a tanács, de biztos nem fognak kesztyűs kézzel bánni vele.


Az alacsonyabb rettegve bámult az előtte lévőre és várta a pillanatot, hogy elnevesse magát és beismerje, hogy csak szívatta. De ez nem történt meg... Changbin minden dühe, sértettsége, dacossága és makrancossága ellenére teljes szívéből szerette Felixet. Teljesen összetörte a tény, hogy hiába kapta vissza, lehet megint elfogja veszíteni az ő kis napraforgóját...


És ezt minden erejével megakarta akadályozni.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro