Napjainkban, 350 évvel később.

Minho a szokásos ellenőrző körútjára indult, amit egyetlen alkalommal sem hagyott ki eddig. Bár nem lett volna kötelező, de őt megnyugtatták a késő esti séták. Általában Felix társaságában végezte el a dolgot, de ahogy a kis szeplős szobája felé iparkodott, megakadt a szeme egy tetemes mennyiségű papír halom fölött görnyedő alakon.

-IJJENÁÁÁÁ - rontott be hangosan kiabálva a fiú irodájába, aki ijedtében felsikított és  természetesen mindent levert az asztaláról.
-Kibaszott idegesítő vagy, ugye tudsz róla? - nézett mérgesen az elégedetten vigyorgó Minhora, vagy kaszás nevén Lee Knowra.
-Több tiszteletet Yang! Mikor lett neked ekkora szád? - csóválta meg a fejét az idősebb.
-Biztos lovat szopott - szólalt meg egy hang a hátuk mögül, majd megfordulva szembe találták magukat egy vigyorgó Felixel.
-Csak Hyunjint - vágta rá csípőből Jeongin, mire Lee Know fintorogni kezdett.

Hát igen... Lee Minho sokkal régebbi időből származott, mint a két fiatalabb. Próbált alkalmazkodni az aktuális korhoz, felfogáshoz, de nagyon nehezen ment neki és ki nem állhatta, hogy Jeongin és Felix milyen szabadon beszélnek ennyire intim dolgokról.

-Az ebben az esetben majdnem ugyan az Innie - legyintett Felix. - Annak a fiúnak az anyját tuti, hogy egy  ló ejtette teherbe és szerencsére nem lófeje lett - vigyorgott a kis szeplős, mire I.N is hangosan elnevette magát.
-Borzalmasak vagytok - sopánkodott Minho, de a két kisebb csak jóízűen röhögött tovább.
-Félve kérdezem meg, hogy mi a téma - lépett oda hozzájuk nagyot sóhajtva Seungmin, mire Lee Know elkapta a karját és elkezdte kivonszolni a helységből.

-Te jössz velem a ma esti körútra! -jelentette ki ellentmondást nem tűrően a legidősebb.
-Jaj mit vétettem? - nyafogott Seungmin,  aki nem igazán volt társasági lény.
-Csak nem bírom elviselni ezt a két perverzet - morgolódott tovább Minho. Felix hirtelen elkapta Seungmin  másik kezét  és visszarángatta az irodába.
-MÉG MIT NEM! Oda csakis velem mehetsz hyung!!! - borult ki a kis szeplős. Heves reakciója miatt könnyedén hihették azt a többiek, hogy a két fiú közt volt  valami, de az igazság ennél sokkal  komplikáltabb volt. Ugyanis Felixnek és Minhonak volt egy titka...

Valami, ami összekapcsolta őket.

-Nem kell cibálni, önként átadom a lehetőséget - forgatta meg a szemeit Seungmin. - Szóval nyugodtan befejezheted a hisztit.
-Több tiszteletet, én vagyok az idősebb - vágta csípőre a kezeit a kis szeplős.
-És a gyerekesebb is - fújtatott fásultan Minnie, mire Felix nemes egyszerűséggel nyelvet öltött rá, ezzel is bizonyítva érettségét.

-Akkor jó munkát srácok, majd jövünk - intett Minho  és Felixel az oldalán elhagyta az irodát.
-VIGYÁZZATOK MAGATOKRA - kiáltott utánuk Jeongin.
-Bájos ahogy aggódik értünk, nem? - kérdezte Felix vigyorogva.
-Az - felelte kurtán Lee Know. - Néha az unokaöcsémre emlékeztet, ő volt ilyen irritálóan imádni való - mosolyodott el féloldalasan a fiú.
-De fura a te szádból ilyet hallani - jegyezte meg a fiatalabb, majd egy csettintéssel a kedvenc kis boltjuk elé teleportálta magukat, ahol megvették a szokásos soju adagot.

Nyugalmas volt az éjszaka, semmi gyanúsat nem találtak, így miután megtették a kötelező kört felültek a szokásos helyükre. Bár Lino életében betegesen rettegett a magasságtól, ez a fóbiája elmúlt amikor kaszás lett. Megnyugtatta a tény, hogy halhatatlan, ezért többé nem borította ki az sem, ha felhőkarcolók tetején kellett időznie. Sőt, ez lett az egyik új hobbija.

Óvatosan helyet foglaltak az épület szélén és  lábukat a feneketlen mélységbe lóbálva bámulták Szöul városát. Csend volt, nyugalom és béke. Ezért szeretett Minho ott lenni és annak is oka volt, hogy miért csak Felixel, miért pont vele... Eleinte az idősebb sem érette, hogy miért a kis szeplőssel találta meg a legjobban a közös hangot, de ahogy telt az idő és egyre több dolgot tudtak meg egymásról, Lino megértette, hogy miért sodorta az útjába a fiút a sors...

Felix önként vetett véget az életének, mikor a családjában kitudódott, hogy meleg és a gyerekkori barátjával van együtt. Nem bírta elviselni a szégyent és a sok érzelmi, fizikai bántalmazást amit a környezetétől kapott... Így hát novemberi hajnalon felakasztotta magát a házuk padlásán. Tudta, hogy ezzel a cselekedetével minden számára fontos emberrel elvágta a sors vörös fonalát, épp ezért állt kaszásnak. Ha reinkarnációt választja, akkor sosem találkozott volna újra azokkal az emberekkel és örökre elfelejtette volna őket. De Felix ezt nem akarta... Ha már az életében nem tudott senkit boldoggá tenni, úgy gondolta, hogy legalább a halálának legyen értelme. Védelmezni akarta a szívének kedves személyeket, legfőképpen egyet...

Mindenkinek volt egy végzete és Felixnek Seo Changbin volt az.

A sors különös játéka volt az, hogy Changbin és Jisung iskolatársak lettek ebben az életükben és nem sokkal később együtt alapították meg a 3racha nevű formációt, egy Bangchan nevű sráccal kiegészülve. Boldogok voltak és sikeresek, de Jisung és Changbin a lelkük mélyén mindig üresnek érezték magukat... Hatalmas seb tátongott a szívükön, amiről nekik fogalmuk sem volt, csak az őket őrző két kaszás tudott róla.

Amikor Felix és Minho rájöttek, hogy hogyan kapcsolódik össze kettejük sorsa szinte elválaszthatatlanok lettek. Korábban is sokat beszélgettek és jól kijöttek egymással, de onnantól teljesen más lett a viszonyuk. Éjszakákon át beszélgettek, nevettek, lelelkiztek és bizony nem egyszer fordult elő, hogy a nagy, erős, rendíthetetlen Lee Minho a kis szeplős vállain sírta ki magát. Bár a fordítottja többször megtörtént, de ezt egyikük sem bánta. Örömmel lettek egy biztos pont, egy menedék a másik életében.

-Még mindig nem tűnt el az a kibaszott seb, pedig már kétszer reinkarnálódott - szólalt meg egyszer csak Felix. Mély hangszíne csöpögött a tehetetlen dühtől és egy húzásra eltüntette a sojuját. Minho kissé közelebb húzódott a kaszás fiúhoz és félszegen átölelte őt.
-Tudom ez nem nyugtat meg, de Jisungnak ez már a negyedik élete azóta és egy fokkal sem lett szebb helyzet - sóhajtott, majd fejét Felix buksijának döntötte. - Néha már bánom, hogy kaszás lettem, hiszen ez okozza a lelkében az űrt... - A fiatalabb szíve összefacsarodott Lino bűntudatától, végtelenül áttudta érezni, hogy mennyire haragudott magára a másik...
-Én megértelek, hogy mit miért tettél hyung - nézett mélyen a szemeibe a kis szeplős, mire Lee Know mosolyogva letörölte Felix könnyeit, majd homlokon csókolta.
-Tudom Lixie - szólalt meg szelíden. - Nem véletlenül te vagy a legjobb barátom!

Egy ideig a hallgatás leple alá rejtőztek és egymást átkarolva gyönyörködtek a szöuli éjszakában. Gondolataik ezerfelé cikáztak és nem hagyták őket nyugodni. Mindkettejüket egy dolog foglalkoztatta a leginkább...

Hogy miként tudnák eltüntetni a szerelmeik lelkében tátongó sebet?