*Karl szemszöge*

Nem tudom, hogy Tommy honnan ismeri Melodyt..

-MELODY! MIÉRT NEM VÁLASZOLSZ?! MIT KERESEL AZON A KÉPEN KARL ÖLÉBE?-hallottam Tommy hangját

-MERT KICSESZETTÜL ÉREZTEM IRÁNTA VALAMIT!!-ordította a telefonba és ekkor kitört belőle a sírás.. -Boldog vagy öcsi?-ült le annak a fának dőlve amibe az előbb belevert

Öcsi? Mármint... Mi?! Melody soha nem említette volna, hogy van öccse..

-Tessék?-kérdezte egész hallkan Tommy

-Jól hallottad...-mondta a könnyeit törölve

-Sajnálom... De ugye... Nem róla beszélt nekem Sapnap?!-kérdezte

Ekkor picit bepánikoltam.

-Mit mondott neked Sapnap?!-kérdezte Lody feszülten

-Szóval ő róla beszélt...-mondta

-Mivan??-kérdezte értetlenül

-Ott van a közelbe Karl?-kérdezte Tommy

-Igen..-mondta

-Akkor gyere haza! Nem akarom, hogy a közelébe legyél!-mondta Tommy

-Na neeem! Nem megyek haza!-tiltakozott Melody

-De!-Tommy hangja egyre idegesebb volt

Lody egy gyors mozdulattal kinyomta a telefont majd eldobta a telóját.
Odamentem hozzá és szorosan megöleltem

-Ha találkozunk Sapnapel akkor emlékeztess, hogy meg kell vernem!-motyogta a nyakamba.

Ahogy az ajka a nyakamhoz ért olyan bizsergést éreztem, mint annó régen a suliba amikor csak ketten voltunk az osztályterembe...

*Melody szemszöge*

Amint kimondtam, vártam, hogy Karl és én egyszerre kezdjünk el nevetni, de helyette Karl apróbb sóhaját hallottam..

Ez most komoly?!

Odébb mentem csak, hogy lássam Karl arcát. Kipirulva nézett rám.
Talán ha nem a gördeszkapályán volnánk akkor talán most történhetne valami....

________________________________________
~Words : 225~