*Melody szemszöge*

Tartani akartam magam, de nem tudtam. Egyszerűen hiányzott.

-Hol voltál?-súgta a fülembe miközbe szorosan ölelt

-Majd később mindent elmondok!-mondtam hallkan és öleltem

Jó volt újra a közelébe lenni, de nem élvezhettem sokáig, mert letett a földre és hátrébb lépett..

-Melody.. Én sajnálom.-mondta ki nehezen

-Mit?-kérdeztem

-A bulis dolog miatt... Anna itatott le és vitt el magához. Aztán pedig a többi... De a legjobban, hogy megpróbáltalak megerőszakolni....-a végét már könnyekkel a szemébe és nagyon hallkan mondta eközbe nem nézett a szemembe, hanem a földet nézte. -De azóta már rendbe jött minden.. esetleg ha kapnék egy új esélyt akkor bebizonyítanám..-nézett a szemembe

-Karl, ez a múlt. Nem tudom, hogy mennyire emlékszel, de én elmondtam neked, hogy mi nem illünk egymáshoz... Legalábbis akkor nem. Majd meglátjuk, hogy mit hoz a sors.-mondtam neki. -Ha azt akarja az isten, hogy együtt legyünk akkor összefogunk még jönni..-fogtam meg mind a két kezét

A szeme felcsillant az örömtől, de aztán megint elszomorodott.

-Mivan, ha nem tudunk találkozni majd?-kérdezte szomorúan

-Fogunk még. Azok alapján amit Nikiék meséltek... Hidd el! Fogunk még találkozni.-mosolyogtam

Hirtelen megszólalt a telóm. Tommy hív...

-Melody, mondj egy okot amiért nem kéne kiakadnom...-mondta kicsit sem nyugodtan

-Mivan?-kérdeztem

-Sapnap most posztolt egy képet. És még fiatalabb vagy ott, szóval nem mostani a kép!-kezdett bele

Pont ekkor mutatta felém Karl azt a bizonyos képet.

-Ó... Hogy baszódna meg Nick!-vertem bele ököllel a mellettem lévő fába

-Szóval tudod, hogy miről beszélek...-gondolkodott hangosan

Na most mit mondjak neki...?

________________________________________
~Words : 255~