A névjegyzéket lapozgatta a telefonján. Tudat alatt talán csak azért, hogy a szívében újra lángra lobbanó hangos üresség után végre érezzen valamit. Bármit.

Immár két olyan barátja szerepelt a listáján, akiket hiába hívna. Ernőt a tüdőgyulladás vitte el, Dezsőt a bűntudat. Az esze valahol mélyen jól tudta ezt, mégis rányomott a hívás gombra.

– Itt Geréb. Most nem tudok beszélni, hagyj üzenetet. Visszahívlak.

Boka felnevetett. Hangosan, röviden, a vidámság legkisebb szikrája nélkül.

Aztán ömleni kezdtek a könnyei.

Elméjét teljes sötétségbe borította a gyászba keveredett őrület, és egy időtlen másodpercre fontolóra vette, hogy hagy üzenetet.

– Hányszor kértelek már, hogy ne hazudj nekem...!