A Vigyázni fogok rá c. novellám folytatása.

Nemecsek teste a kórházi ágyon hevert.

Barna íriszei feketén örvénylettek, torkába gombóc költözött, ökölbe szorított kezének körmei remegve vájtak félhold alakú, vörös árkokat a tenyerébe.

– Miért? – kérdezte a padlótól. – Hogy voltál képes erre?! – ordította Áts szemébe nézve, akinek egy pillanatra lehervadt a mosolya. – Ezt teszed azzal, akit szeretsz? Engedélyt adsz a megölésére? – Vadul tépett a hajába. – Így vigyáztál rá?!

A pánik kezdett felülkerekedni rajta, küzdött a levegőért, és Feri megint mosolygott, és valami a háta mögül meghúzta ingének alját, és Nemecsek ránézett fátyoloskék tekintettel, és mutatóujját lassan a szája elé emelte, és akkor újra tudott lélegezni.

– Legközelebb engedj szóhoz jutni.