Tudhattam volna
Megremegett a kifeszített háló, amelyen feküdt.
– Mi a gond, szöszke? – kérdezte egy kellemes hang.
Nemecsek letörölte a könnyeit.
– Semmi – felelte orrhangon.
– Akkor miért itatod az egereket?
– Miért érdekel? Egyáltalán mit keresel itt?
– Véletlenül erre jártam – nyújtott át egy zsebkendőt.
– Persze, én meg a húsvéti nyúl vagyok – fújta ki az orrát. – Boka szakított velem – bukott ki belőle mégis. – Rájött, hogy csak barátként szeret. Mondjuk tudhattam volna.
– Boka a megtestesült rejtély. Honnan kellett volna tudnod?
– Két évig jártunk és csak a csókig jutottunk.
– Én nem váratnálak két napig se. Hívj, ha kiheverted őt – kezdett feltápászkodni.
– Feri! – ragadta meg pulóvere ujját. – Vigasztalj meg!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro