– Boka a csata előtti napon azt mondta, az én feladatom vigyázni rád.

Geréb közbe akart vágni, hogy a csatának már öt éve vége, a becsületét megtépázta az árulása, a lelkiismerete azóta ott dobol benne, szüntelenül ismételgetve: az ő hibája minden. Nemecsek miatta hazudott az apjának, miatta szenvedett, miatta halt értelmetlen halált.

Megrázta a fejét és a kés után nyúlt, ám a férfi gyorsabb volt – messzire csúsztatta azt a padlón.

– Nem Boka kedvéért, de továbbra is vigyázni fogok rád, akár tetszik, akár nem. Világos?

Geréb Richter vállgödrébe temette arcát.

Két erős kar ölelte őt magához, akárha a világ legdrágább kincse volna.