Hangos, mély levegővétellel, hirtelen ült fel az ágyon. Gyöngyözött a homloka, ujjai erősen szorították a paplant.

– Mi a baj? – tudakolta egy álmos hang.

Kolnay megdermedt. Amikor aludni tért, még egyedül volt.

Hetek óta nem hallotta a hangját, mégis csak most döbbent rá, mennyire hiányzott neki az egykori vörösinges vezér.

– Semmi.

Nem látta Feri arcát, de tudta, hogy muszáj válaszolnia.

– Álmomban megcsaltalak Barabással.

– Csak egy álom volt. Ne legyen emiatt bűntudatod.

Kolnay pontosan tudta, hogy a múltat látta. De olyan régen történt már! Talán igaz se volt.

– Feri?

– Hm?

– Örülök, hogy épségben hazaértél – suttogta, majd szorosan az izmos háthoz simulva visszaaludt.