Aznap pénzérmék feldobásával alakítottak csapatokat. A megszokott rend felborult, a csapatmunka gyermeteg próbálkozásait elfújta a kora őszi szél.

– Hasra!

Geréb reflexből a hang irányába fordult, ám annak tulajdonosa hirtelen rávetette magát. Gerince egy földből kiálló gyökérnek csapódott. Felnyögött a fájdalomtól, aztán a felismerés megbénította.

Összeért a szájuk... majd a homlokuk.

– Sajnálom – lehelte, és kapkodva próbált kimászni Barabás alól.

– Ne tedd. – Geréb nyugton maradt. – Nem véletlen volt.

– De hát Kolnayval jársz, nem?

– Nem!

– De belé vagy szerelmes.

– Igen.

– Nem kérdés volt.

– Nézd – sóhajtotta –, ha Kolnay akarna tőlem bármit is, már lépett volna.

Geréb nem akart vitatkozni. Ezúttal ő kezdeményezett csókot.