– Feri – suttogta. – Segítened kell.

Körmei mélyen Feri húsába vájtak, újabb vörös, félhold alakú nyomokat hagyva a napbarnított bőrön.

– Segítek! – vágta rá. – Hogy a francba ne segítenék! Csak mondd meg, hogyan!

– Ölj meg. – Elmosolyodott. Halványan, reménnyel telve. – Kérlek. Annyira fáj.

A férfi tekintetébe rettegés költözött.

– Nem. Nem, Jani, én erre képtelen vagyok.

– Kizárólag te vagy rá képes.

Megrázta a fejét és ismét ömleni kezdtek a könnyei. Egy erős kéz gyengéden letörölte azokat.

– Mi történt ezután?

– Semmi. Ültem mellette, fogtam a kezét, és hagytam hosszú órákig szenvedni. Végignéztem, ahogyan meghal. – Néhány pillanatra lehunyta a szemét. – De már bánom, hogy nem tettem meg.