A valóság lassan itta be magát ködös elméjébe.

A mellette alvó kócos – és egyébként teljesen meztelen – Boka, akit eddig ölelt, minden jel szerint ennek a szombat reggeli valóságnak a részét képezte.

Párnája alól előkotorta telefonját és a nappaliba csoszogott. Tudta, kit kell hívnia.

– Mi a francot tettél tegnap az italomba? – kérdezte mindenfajta körítés nélkül.

– Néhány csepp jókedvet. Szívesen.

Barabás nagyon szeretett volna átnyúlni az éteren és puszta kézzel megfojtani Kolnayt, de magában elszámolt háromig.

– Ugye...?

– Ne kérdezd, nem néztem végig.

– Barom.

– Ne izguljál már! Nem drogoztalak be. Bokát sem, ami azt illeti.

Csend.

– Kösz.

– Csak Gerébet.

Barabás bontotta a vonalat.