– Hogy mondod? – meresztette a szemét Nemecsek az igencsak részeg barátjára, aki váratlanul felbukkant a kollégiumi szobájának ajtajában. – Ismételd el, kérlek, szerintem rosszul hallottam.

– Jól hallottad – dünnyögte Kolnay. – Hadd ne kelljen még egyszer kimondanom, így is elég kínos a helyzet. Szóval... megengeded?

Nemecsek tipródott.

– Muszáj a fotó?

– Ez volt a kikötés, igen.

– Barabás sosem fogja megbocsátani.

– Tulajdonképpen az ő ötlete volt, hogy hozzád jöjjek. "Inkább Ernőt, mint Gerébet", ezt mondta – vont vállat.

Nemecsek megdörzsölte az orrnyergét.

– Miért nem tudtatok sörben fogadni, mint a normális emberek?! – fakadt ki, majd lábujjhegyre állva magához rántotta Kolnayt és táncba hívta a nyelvét.

Kolnay elfelejtett fényképezni.