Az előző százas folytatása.

Az ajtó kulcsra lett zárva belülről, miután Ádám és Pali eltűnt mögötte.

– Figyelj – kezdte Barabás –, látom, mennyire nincs ínyedre a dolog...

– A pasid éppen a bátyámnak teszi szét a lábát. Ne akard bemesélni, hogy neked ez rendben van!

Barabás nem hitte volna, hogy lehet csendben is ordítani, ám Dávid pontosan ezt tette. Minden izma pattanásig feszült, lábával dobolt a parkettán. Barabás megfogta a csuklóját.

– Ülj le – vezette a kanapéhoz. – Úgy. Akarsz beszélgetni? – foglalt helyet mellette.

– Nem. – Magzatpózba gömbölyödött és fejét Kende ölébe hajtotta. – Csak hadd maradjak így.

Kende ugyanolyan gyengéden simogatta az arcát és a haját, ahogyan Paliét szokta.