Nyílt az ajtó, és Kolnay torkát újra gombóc szorította. Már nem várta úgy a hétvégét, mint néhány hónappal korábban.

– Ezúttal mennyit sikerült? – tudakolta a férfi Kolnay fölé magasodva.

– Szia, Feri. Fél kilót – felelte a szemébe nézve.

– Heti egy volt a megállapodás – közölte, és becsapta lakásának ajtaját.

Kolnay kiengedte eddig benntartott levegőjét.

– Ugye tudod, hogy Áts csak kihasznál? – hallotta Barabás szigorú hangját a háta mögül.

– A dolog kölcsönös – vont vállat. – Egyébként hazudtam neki.

Erős karok rántották szoros ölelésbe, és Kolnay a kámforillatban hirtelen otthon, hirtelen biztonságban érezte magát.

– Gyere vissza hozzám!

A zömök ujjak görcsösen, remegve kapaszkodtak Barabás ingének hátuljába.

– Jó.