Feje felett esernyőt tartva, fülében fülhallgatóval sietett a megbeszélt helyszínre. Késésben volt.

Az úttest túloldaláról egy furcsa alak intett neki. Nem törődött vele.

Elejtette az ernyőt, amikor az alak megragadta őt. Wendauer menekülni vágyott, aztán megérezte a kézfejét szorító ujjakon a bőrkeményedést.

– Andris? – suttogta torkában dobogó szívvel. Megszabadult fülhallgatójától. – Te vagy az?

– Én hát! – Az ölelés szoros volt, a pulóverre húzott farmerkabát pedig csurom víz. – Mi van veled, papuskám?

– Ne haragudj! – Tenyerével teljesen elmaszatolta esővel elegyedett könnyeit az arcán. – Nem ismertelek meg kapucniban.

Csónakos azonnal lerántotta azt a fejéről.

Wendauer bármit megadott volna, hogy lássa az arcát. Legalább az övét...!