Épphogy belépett a helyiségbe, az előtte haladó fiú csuklóját megragadva rögtön fordult is ki onnan.

– Mi történt? – tudakolta Weisz.

– Inkább mégis ünnepeljünk otthon.

– Torta nélkül?

Nemecsek elszégyellte magát.

– Kérd elvitelre – nyújtott felé egy bankjegyet.

– Ki van bent, akivel ennyire nem akarsz találkozni?

– Nem fontos.

– De. Szerintem ő az egyetlen ember a bolygón, akivel nem vagy jóban.

– Jóban vagyok vele.

A cukrászda ajtaja kinyílt.

– Helló, szöszke! – borzolta össze a haját. – Már be sem jössz a mézes krémesért? – tartotta fel a dobozt. Aztán tekintete a Nemecsek kezében szorongatott húszezresre siklott. – Hű. Most te fizetsz nekem?

Nemecsek nem mert Weiszre nézni.

– Szia Feri.