– Hé – böködte meg a mellette fekvő férfi széles vállát. – Még mindig szerelmes vagy Bokába? – könyökölt fel az ágyon.

Arca őrizte az ágynemű lenyomatát, tekintete fátyolos volt.

A kérdezett legszívesebben visszamorogta volna, hogy neki is szép-jó reggelt ezen a madárcsicsergős szombaton, de időben felismerte a hangsúly mögött bujkáló szomorúságot.

– Nem, papuskám. Boka a múltam része, mint...

– Mint nekem Barabás. Tudom. Annyit ismételgeted mostanában, hogy lassan te magad is kezded elhinni – sóhajtotta.

– Mi a baj, Pali? – Csónakos kidörzsölte az álmot a szeméből.

Kolnay visszahanyatlott nyálfoltos kispárnájára.

– El lettünk dobva, Andris.

Csónakos lágy csókot nyomott Kolnay homlokára.

– Csak megmutatták, hogy elsőre rosszul választottunk.