Boka többi lövése célt ért. Az ablakból a kilátást ellenséges katonák holttestei csúfították el.

Egy erős kéz megragadta és a padlóra rántotta Cselét.

– Teljesen meghibbantál? – sziszegte fojtott hangon. – Egyre közelebb jutnak, nem hallod? Az előző itt hever az ablak alatt. Maradj a seggeden és bízz Bokában!

Geréb hangja határozottan csengett, ám keze görcsösen markolta pisztolyát, mutatóujja alig észrevehetően remegett a ravaszra simulva.

– Boka is csak egy ember, akinek vér tapad a kezéhez.

Ezúttal ő ragadta meg Geréb csuklóját: jobbját lefogta, a balban lévő pisztolyt a halántékához tartotta.

– Lőj! – parancsolta.

Néhány fülsiketítő szívdobbanással később az ablak egyébként is repedt üvege kirobbant.