– Nem fér a fejembe, Geréb hogyan képes elviselni azt a barmot – motyogta a forró betonnak.

Barabás meghallotta.

– Hé!

– Mint valami nagyra nőtt óvodás, de komolyan. Mit hisztizik már egy rohadt fagyin? – azzal belenyalt a sajátjába. – Nem tök mindegy, ki fizeti?

– Feri! – csattant fel Kende.

– Igen?

– Kolnay a legjobb barátom. Csak én szidhatom őt büntetlenül.

– Szerinted nem gyerekes? – tárta szét a karját. – Mintha megrekedt volna egy tízéves értelmi szintjén. Szánalmas minden megnyilvánulása.

– Befejezted?

– Be – bólintott.

– Tudsz esetleg valami pozitívumot is mondani róla?

Feri vállat vont.

– Akkor mondok én: állati jól csókol.

– Az mondjuk igaz – felelte elmerengve.

Barabás kezéből kiesett a fagylalt.