– Tőled nem kapok ajándékot? – kérdezte szórakozottan a konyhapultnak dőlve.

A kérdezett éppen egy poharat emelt le a polcról.

– Igazából el sem akartam jönni.

Megfagyott körülöttük a levegő.

Csónakos a szomszéd szobában felröhögött.

– Tudod, hol az ajtó – felelte Csele hűvösen, és sarkon fordult, ám egy kéz utánakapott. – Engedj el.

A fojtott kérés parancsnak hatott, Kolnay mégsem engedelmeskedett. Hátulról átölelte a vékony testet. Csele megremegett.

– Nem követem el kétszer ugyanazt a hibát.

– Menj el – suttogta.

– Nem tudtam, milyen ajándéknak örülnél. Hiszen mindened megvan.

– Tűnj innen – sziszegte Csele.

– Szóval arra jutottam, csak magamat tudom adni. Ha elfogadsz.

Kolnay alkarjára valami meleg cseppent.

– Idióta.