Ha azt mondom szeretlek,

De te úgy sem hiszed.

Ha azt mondom kedvellek,

De te elfordulsz tőlem.

Én talán akkor is szeretlek,

Én talán még akkor is figyellek.

Én talán akkor is oda lépek, 

Ha már nálad nincs esélyem. 

Talán ha azt mondod gyűlölsz,

Talán akkor is üvöltök.

Talán akkor is üvölteni fogok,

Hogy tudd szeretlek, bolond!

Talán ha ellöklek nem akarlak,

Talán majd csak ölelni foglak.

Talán megbántalak és elmész,

Talán futnom kell hogy élj.

Talán nekem kell majd felállni,

Talán segítesz majd élni.

Talán fogod a kezem,

Talán egyszer elengeded.

Talán nevetni fogsz tán sírni,

Talán majd halni vágyni.

Talán eltévedünk egyszer kétszer, 

De megtalállak bármerre mész el.

Talán az örökké csak kis idő,

Talán rengeteg ősz.

Talán minden nyár a miénk lesz,

Engem boldoggá tenne.

Talán dühös leszel mert ilyen vagyok,

Talán kinevetsz ha olvasod.

Talán egyszer eljutok addig,

Hogy lássalak igazán nevetni.

De tudd hogy szeretlek,

Tudd hogy nem megyek el.

A talánom mögött tudd te vagy,

 Az ami bennem örökre helyet hagy.