Hild

A Nap ott talált minket a tetőn. Elaludtunk egymás karjaiban. Arra ébredtünk, hogy béke van. A zene abbamaradt, a Nap kellemes meleget árasztott, a madarak csiripeltek, a virágok kinyíltak. Minden olyan meseszerű volt. Utánam, nagyjából 2 perccel, felkelt Loki is. Picit még beszélgettünk ott fönt, de aztán úgy véltük, jobb lenne lemenni.
-Ezesetben...- mondta, majd a karjaiba vett, és így vitt le a lépcsőn. Ezzel a kis aprósággal hihetetlen nagy örömet szerzett nekem. Leértünk a lépcső aljára, na ki áll ott?!
-Öcsém, egész reggel téged kerestelek.
-Itt vagyok. Mit akarsz?- tett le.
-Remek, Hild is itt van. Szeretnék veletek beszélni.- jelentette ki szomorúan. Nem is kell mondanom, rohadtul megijedtünk. Mi dolga velünk Thornak, és miért olyan, mint aki citromba harapott volna?
Besétáltunk Loki szobájába, ott volt a környéken. Kihúztuk a függönyöket, így egész világos lett. Ő leült a kanapéra, mi pedig az ágyra.
-Szóval... van egy jobb hírem és egy rossz. Melyikkel kezdjek?
-A rosszal- vágtuk rá egyszerre.
-Hildnek vissza kell térnie Midgardra.
-Meddig?- kérdezte Loki.
-Egy jódarabig. Sokáig. Talán örökké.
-De miért?- kérdeztem.
-Van egy jó barátom Phil, Coul fia (író: Coulson), aki megkért, hogy térjek vissza és segítsek a szervezetének, annak a sildnek, vagy minek.
-Az a S.H.I.E.L.D.
-Egy szó mint száz, nem érek rá, 9 birodalmat kell vezetnem és óvnom, nem megy. Ezért küldelek téged.
Szomorúan összenéztünk Lokival.
-És mi a jobb hír?- kérdezte elkeseredetten.
-Az, hogy nem zárunk vissza ide. Szabadon járhatsz-kelhetsz majd városszerte, leszámítva a fegyvertermet.
-Remek.- mondta. Nem volt túl lelkes.
-Hild, szerintem menj és pakolj.
Csak bólintottam, de nem mentem el az ajtó elől. Hallgatóztam:

-Muszáj mennie! Midgardot veszély fenyegeti!- hallottam Thor hangját.
-Mi tarthatná itt? Elveszem, ha az kell hozzá!- mondta Loki elszántan.
-Miért akarod, hogy maradjon?
-Csak!
-Loki így semmire sem megyek. Csak próbállak megérteni.
-Azért mert szeretem.
-Akkor nem csak viccnek szántad?
-Nem.
-Mennie kell. Mást nem tudok tenni. Muszáj.
-Nem.
-Heimdall mindig látja. Vele bármikor beszélhetsz!
-De én vele akarok beszélni.
-Mennie kell. Értsd meg.- elindult az ajtó felé, én pedig egy dimenziókapun át a saját szobámban termettem.
Gyorsan belehánytam mindent a táskámba, hál' Istennek a kreek nem forgatták fel a szobámat. A baileysbe volt még egy 5 korty, azt megittam. Átvettem egy pólót, nadrágot, rendes cipőt. Kilépve a folyosóra összefutottam a két istennel.
-Készen állsz?
-Nem.- mosolyogtam keserűen.
Kisétáltunk a Bifrostig, majd búcsút vettem mindenkitől.
-Thor, Odin fia. Minden jót. Üdvözlöm Lady Sifet!- kezet csókolt, majd az én Lokimhoz fordultam.
-Minden jót kedvesem!- mondta.
-Neked is!- nem tudtam megállni, egy könnycsepp csordult végig az arcomon.
-Nem sírj. Ez nem a vég, hanem egy új kezdet.- mondta. Magamhoz szorítottam, majd megcsókoltuk egymást még egyszer, utoljára.
-Vigyázz magadra!- mosolygott utánam. A kezébe nyomtam a whiskys üveget.
-De ne egyszerre- kacsintottam rá.
-Készen áll?- nézett rám Heimdall. Vetettem még egy utolsó pillantást a testvérpárra.
-Készen!- bólintottam végül.
Az átjáró megnyílt, egy fehér villanás és máris a világűrben száguldottam hihetetlen sebességgel.
A S.H.I.E.L.D. központja előtt álltam. Egy nő és egy férfi jött ki köszönteni engem.
-Én Phil Coulson ügynök vagyok, ő pedig Maria Hill.
-Én Hild vagyok. De mivel Midgardon nőttem fel, itt úgy hívtak, hogy Luna Dale. Kérem szólítsanak így- mondtam nekik.
Beljebb mentünk az épületben. Nagy, üvegből épült, több szintes építmény volt. Rengeteg ember mászkált föl-alá. Hill ügynök vállon ragadott egy fiatalabb (de nálam idősebb) csávót. Nem nézett ki rosszul, de Lokit nem űberelte. Haja fekete volt és rövid, a szeme zöld.
-Bemutatom Shore ügyököt. Ő lesz a felettes tisztje.
-A teljes nevem Thomas Shore.- kezet csókolt nekem. Picit talán elpirultam.
-Megkérdezhetem, hogy miért nem Thor jött?- kérdezte Coulson ügynök.
-Azt mondja, nagyon elfoglalt. 9 birodalmat kell irányítania és védelmeznie. Így hát engem küldött maga helyett.
-Értem. Shore ügynök, kísérje Ms. Dalet a szobájába!- adta ki a parancsot Hill.
-Értettem! Gyere menjünk.- mutatta az utat.
Beszálltunk a liftbe, felmentünk a 7. emeletre. Ott kiszálltunk és végigmentünk a folyosón. Olyan jól esett a szememnek, hogy nem minden arany színű. Persze a kedvemen ez sem tudott dobni, hiszen nagynon hiányzott Loki.
-Miért vagy ilyen rosszkedvű?- kérdezte.
-Van valakim Asgardban aki szeret, úgy ahogy én is őt. Hiányzik. Nem halott, csupán soha többé nem láthatom- szomorkodtam.
-Biztos ez?- vigyorgott rám, mint egy pszihopata...