Loki

Megint Thorral kettesben. Leszúrjam, ne szúrjam? Átverjem és eláruljam, vagy ne? Ezeken gondolkodok majd később. Most egyenlőre azt kéne kitalálni, hogy mivel vonjuk el a figyelmüket. Azért a kreek sem hülyék, tehát annak a valaminek nagyot kéne szólnia. Thor olyan csöndes volt. Nem akartam mondani neki semmit, de a csöndet még rosszabbul viseltem.
-Szóval. Van ötleted, hogy mivel vonjuk magunkra a szemüket?- kérdeztem.
-Nincs. Lehet egy kérdésem? Ezen járt az eszem mióta megmentettetek.
-Persze. Mi az?
-Miért szabadítottatok ki? Miért nem hagytatok ott rohadni. Hiszen lehet megérdemeltem volna...
-Ne mondj ilyet. Azért, mert erős harcos vagy. Hárman, nélküled, nem lett volna esélyünk. Veled így már van egy szemernyi. És hiányoztál... mármint Hildnek. Nekem persze nem..
-Aha. Jó. Mégvalami: akkor te és Hild...
-Mi közöd?- kaptam fel a fejem.
-Jó. Jó. Nyugi.- csitított.
-Amúgy...- vettem levegőt- szerintem igen. Bármire is gondoltál.
Láttam rajta, hogy egyrészt örül, másrészt szomorú. Nem kívántam lelkizni vele, de úgy láttam most ez kéne neki. Nem szívesen, fintorogva megkérdeztem.
-Mi a gáz?- rázott ki a hideg, miután kimondtam. Az ilyen témák a komfortzónámon kívül estek. Hirtelen elkapta a csuklómat és berántott egy ház fala mögé.
-Mi a...- kezdtem.
-Túl sokan vannak. Nem bírnánk velük.
-Közelharcban talán tényleg nem- suttogtam- Megvan! Sütsd meg őket egy rohadt nagy villámmal, amit még a palotából is látnak. Az csak felkelti a figyelmüket!
-Hogy beszélsz?- nézett rám.
-Ez most komoly?! Te tényleg ezen vagy kiakadva?
Thor elengedte a csípős megjegyzésem. Odaállt a ház sarkához, vett egy mély levegőt, majd elkezdtek villámok cikázni a testén. Aprócskák voltak, de higgyétek el nekem, tud ő nagyobbat is ha akar. Fogta magát és berohant a kreek közé. Amikor mind már közel járt hozzá, egy hatalmas villámnyaláb csapott beléjük. A bátyámnak semmi baja nem lett, a kreek viszont már alulról szagolják az ibolyákat.
Én előkullogtam a ház mögül, halkan kuncogva.
-Én sem csináltam volna jobban!- veregettem vállon, miközben rázott a nevetés.
-Mi olyan vicces?- nézett rám mosolyogva.
-Csak az arcod- nevettem még hangosabban- leesett a szemfedőd!- röhögtem tovább.
-De hogyan? Apával sosem történt ilyesmi.- tette vissza a szemére.
-De őt nem csapta meg a 220!- poénkodtam tovább. Nem értette- Hagyjuk. Ez olyan midgardi dolog.

Jó rejtekhelyet kell találni, ha sokáig akarnánk védeni azt. Ha nem is védeni, de sokáig életben maradni. Én csináltam még párat magamból (klónokat) és szétszórtam őket az út mentén, továbbá csapdákat hagytam szana-szét. Volt nem messze egy nagyobb tér, mi ketten oda vonultunk. Vártuk, hogy jöjjenek. Az idő repült, mint egy betonszárnyú ólombagoly, de nagynehezen felhangzottak a kürtök. Én éreztem a föld finom dobogását, majd messze, nagyon messze kiszúrtuk a kreeket. Hát igen, a kék igen kirívó az aranyból. Sikerült elhoznunk a Sakarról annak idején egy-egy stukkert. Most jól fognak jönni. Felemeltük őket, céloztunk, majd mikor lőtávon belül értek, tüzeltünk.

Hál' Odinnak sokkal tudtunk végezni, mielőtt elértek volna minket és kifogynak az energiacellák. De sajnos kifogytak, így hát maradt a régi módszer.
-Kezdődik...- biccentettem Thor felé.
-Azért éld túl, jó?
-Hisz ismersz. Nem tudok meghalni.- vigyorodtam el, majd előrántottam a tőreimet, már rajtuk fénylett a méreg. Thor elővette a kardjait, amit még a Nagymester arénájában szedett össze. Az ellenség egyre közelebb ért, bevallom, összerándult a gyomrom, nem is kicsit.
-Gyerünk Hild. Most vagy soha- motyogtam, de a bátyám nem hallotta.
Az út beszűkül a tér előtt, így egyszerre csak kevesen férnek át (író: kb mint a 300-ban az a szoros, amit védeni kellett a perzsáktól). Megindultak befelé, nem voltak kevesen, de volt már rosszabb is.
-Nem túl jók az esélyeink. Kb 100.000 a 2-höz.
-Ne fárassz a számokkal, amúgy pedig tudhatnád, hogy imádok az ilyenekre rácáfolni.
Ekkor ért el hozzánk az első katona. Elkaptam a kezét, kitekertem, mögé kerültem és elvágtam a torkát. A következőt csak megvágni volt időm, de mögöttem összeesett a méregtől. Strange nem hazudott, valóban erős. Thor mellett nem egy fej hullott le. Néhányba csak belecsapott egy-egy villámmal. Én párat elteleportáltam Jötünheimbe, ott majd a "népem" elintézi őket. Jópár beugrott a trükkjeimnek, nekik az okozta a vesztüket. Lassan haladtunk, baromira elfáradtunk, és még alig végeztünk 150-200-al. Hát sosem fogynak el? Remélem Hildék jobban haladnak.
-Az első hullám ennyi volt.- mondtam levegő után kapkodva.
-Nemsokára jön a többi is.
-Ne fesd az ördögöt a falra!
Ráültünk néhány hullára, hisz szék az nem volt. Én éppen egy olyanon foglaltam helyet, aminek nem volt feje.
-Na, fej nélkül már nem akkora az arcod!- nevettem rá. Jól esett kiadni a fáradt gőzt.