Luna

Felrohantam a toronyba Gullveig szobájához. Mély levegőt vettem, a fegyvereimet lecsatoltam magamról. Nem volt hajlandó úgy beszélni velem, hogy kés vagy kard van nálam, sőt még be sem engedett. Be is kopogtam volna, ha nem nyitott volna ajtót előbb.

-Szia Luna, láttam, hogy jössz. A védelem felállításáról akarsz beszélni? Gyere be...- mosolygott. Az utóbbi időben egész jól összerázódtunk.

-Kössz. Láthatom?- kérdeztem finoman- Gyere le velem a katonai barakkokba, ott mindenkit eligazítunk majd. Jó?

-Jó.- egyezett bele- Menjünk!

Nyitottam egy dimenziókaput és máris a katonák között termettünk.
A barakkok ugyan kívülről bronz színűek voltak, bentről a fényűzőn kívül minden szó illett rá. Belépve szemben egy kis ablak volt, kétoldalt pedig emeletes ágyak. Ilyen házak félkör alakban helyezkedtek el a küzdőtér mentén.
Mi a tér közepére érkeztünk.

-Eligazítás 10 perc múlva!- kiáltottam el magamat- Alap fegyverzetben, itt a téren.

-Az első hullám 4 órán belül érkezhet.- tette hozzá halkan a jövő-látó mellettem.

5 percen belül az összes einherjar körülöttünk állt katonás sorban. Kíváncsi pusmogás lett úrrá a seregen. Ritkán láttak, valaki soha sem, jósokat. Nem voltak gyakoriak Asgard városában.

-Mindenki itt van?- kérdeztem körbe. Egyetértő bólogatás jött mindenhonnan. Ezért szeretem az asgardiakat: sosem késnek, mindig pontosak- Helyes. Gullveig, tiéd a szó.

-Köszönöm tábornok!- biccentett felém. Nem is mondtam neki, hogy tábornok vagyok- Ha beindítjuk a palotát körbevevő sugárpajzsot, akkor az megvédi az épületet egy darabig- elővett egy holokivetítőt, azon mutogatta a helyeket, ahol meg kellett erősíteni a várost- A pajzsnak a négy kritikus pontjára kell erősítést küldeni, az alap védelemhez. A pajzs magját húsz embernek kell védenie. Önként jelentkezők?- óvatos kezek lendültek fel. Nem volt túljelentkezés- Vigyenek lándzsát, pajzsot, kardot! Induljanak!- kérdőn néztek felém.

-Menjenek!- bólintottam- Tudja, hogy mit csinál. Folytatsd!

-A megmaradt embereidet el kell osszuk hat felé. Ebből egy lándzsákkal a Bifrost-höz megy, másik kettő pajzzsal és kardokkal a város kapujához. A másik három az alapfelszereléshez kérjen plusszba kézigránátokat a jégóriásoktól, a második hullám miatt ez kulcsfontosságú. Egy-egy csapat megy a keleti, a nyugati és a déli kapukhoz. Eddig értve?- egy kéz lendült fel- Igen?

-Miért a jégóriásoktól kell szerezni?- tette fel a kérdését zavarodott tekintettel.

-Mivel az amint felrobban, másfél méteres körzetében mindent megfagyaszt. Ezért.

-Értettem!- válaszolt katonásan. Ezalatt hat külön csoportra osztódott a tömeg.

-Tiétek a Bifrost, maguk lesznek a kapuknál, ti délen, ők nyugaton, maguk pedig keleten. Szerelkezzenek fel és indulás! Már közelednek...

-Mindenki a helyén van?- kérdeztem aggódva. Egy óra telt el, és a feszültség egyre csak nőtt. A város falon álltam páncélban, felfegyverkezve. Vártam a támadókat. Gullveig egy lépéssel mögöttem állt, lehet azért, mert védelmet várt tőlem, vagy azért, mert még mindig nem bízott bennem a kardom miatt.

-Igen. És három, kettő... egy! Luna jobbra!- kiáltott. Azonnal jobbra léptem, kivontam a kardomat a hüvelyéből és az égből a helyemre hulló tűzóriás fejét vettem.

-Hát elkezdődött...- néztem végig a hullán, majd lassan a tekintetemet a városra emeltem. Egy haldokló, lángoló várost láttam, legalábbis ilyen lesz majd.

Az első csapatban, a Bifrost-nél, kiváló harcosok voltak. Fejenként 2-3 katonával játszva elbántak volna, de itt sokkal nagyobb volt a túlerő. Heimdall lezárta a hidat, de ők nem azon keresztül érkeztek. A város megerősített pontjai felett dimenzió kapukon át jöttek, úgyanígy a Bifrost-nél is.

A hidat egész jól tartották, de 10-20 perc után csúnya mészárlás lett a vége. A tűzóriások egymás hátán átmászva közeledtek hozzánk.
A kapu kétoldalán lévő csapathoz közeledtek.
Betörték a kapukat.
Dúl a harc, kűzdelem az életért. A sajátunkért is, de a népéért is, amihez tartoznak. Bár a csata hevében a harcos mindenre gondol, csak a dicső, hősi halálra nem.

A város kisebb kapuit is sikeresen megvédték a támadóktól. Hatalmas csatának nem volt mondható, de jócskán volt áldozat az asgardi oldalon.
Gullveig egy lépéssel mögöttem állt még mindig. Szabályosan remegett.

-Ennyi volt az első hullám, de Surtur nem valószínű, hogy feladja. Pont ahogyan te mondtad- fordultam hátra a jóshoz- Jön a második hullám...

Offtopic
Ezt egyenesen a Tapolcai tavasbarlangól írtam nektek! Mobilnetről tettem közzé, úgyhogy érezzétek magatokat megtisztelve!😂😂