Luna

A kövek biztonságban,
Loki él és jól van,
Én is élek már,
Thanos úgymond jó útra tért,
Egy fenyegetéssel kevesebb,
Daisy újra rátalált a szerelemre és végre a pasija nem Hydrás és nem is embertelen.
Már csak Thor miatt aggódok. Vajon hogyan fog reagálni, erre az egészre. Egye fene, majd kiderül. Ha pedig harcra kerülne a sor, azt hiszem nem kérdés, hogy kinek az oldalán álltam, állok és mindigis fogok állni.

-Ideje hazamenni.- suttogta Loki azon a mély hangján. Olyan régóta nem hallottam, hogy azt hittem belebetegszek.

-Heimdall, drága barátom, rég láttuk egymást!- kiáltottam az ég felé, mire megnyílt a Bifrost és pár másodperc töredéke alatt már az űrben száguldottunk hihetetlen sebességgel.

Asgardba érve Loki elé léptem, nehogy Heimdall lecsapja a fejét, de meglepetésemre egy barátságos kézfogással köszöntötte.

-Láttam, hogy jössz. Láttam mindent. Ha Thor nem bocsájt meg neked, nincs szíve.- mondta lassan, kimért mély hangon ráérősen.

-Hát persze!- felelte- Most viszont megyünk, mert a Végtelen kesztyűt el kéne zárni.

-Természetesen.- elengedte a kezét és két ló felé intett- Nektek hozattam.- bólintottunk, majd lóhátra ültünk és a palota felé vettük az irányt.

-Tudod Luna... amint Heimdall azt mondta, hogy Thor biztos megbocsájt, erős rosszérzés fogott el.- mesélte halkan, bár túlkiabálva a patakopogást.

-Túl szigorú vagy magadhoz! Neked hála élek.- mondtam.

Bevágtattunk a város belsőbb részeibe. Hősként ünnepeltek minket. Thor kint állt a palota előtt. Leszálltunk a lóról és elé siettünk. Szigorúan nézett minket. Egyszercsak elmosolyodott és magához szorított minket. Tehát nem lesz csata.

-Az öcsém és a valkűröm visszatért!- kiáltotta. Milyen megtisztelő (szarkazmus).

-Thor, beszélnünk kell. Most.- mondtam neki, a lehető legsavanyúbb képet vágva, hogy ne kötözködjön.

-Akkor menjünk.- felelte.

Bekísért minket egy kisebb szobába, ahol aztán elmondunk neki mindent töviről-hegyire. Thor megértette, hogy Loki csak az Elme kő hatása alatt állt, így minden vádat elengedett és nem zárta vissza. Meséltünk neki Warlockról is és a Végtelenség Őrzőiről. A kesztyűt elzártuk a fegyverteremben. Végül minden jóra fordult.

Loki felkísért a palota tetejére, a kis kertbe és együtt néztük a naplementét heves csókok közben. Igazából a naplemete csak díszlet volt. Mi pedig a főszereplők.

Másnap hajnalban egymás oldalán ébredtünk, szorosan összebújva. A hajunk kócos volt, rajtam Loki inge volt és fehérnemű, rajta meg a hosszú nadrágja. A karjaiban vitt le a lépcsőkön és minden járó-kelő elől elrejtőztünk a földig érő vörös függönyök mögött.

Már egy jó hét eltelt a Thanos-incidens óta, mikor a szobámban ülve beszélgettünk. Loki éppen a hajamat fonta, mert addigra már megnőtt elég hosszúra. Vízesést pedig rövidebb hajból is lehet fonni. Eddig mindenféle harctechnikákról beszélgettünk, most viszont éles váltás ütött be a témában.

-Lehet egy komolyabb kérdésem?- kérdezte, miután hátrafordultam, hogy a szemébe nézhessek.

-Mondd csak!- mosolyogtam bíztatóan.

-Egy ideje már fontolgatom... és csak a megfelelő alkalomra vártam.- ha tovább húzza az idegeimet, kicsinálom.

-Mondd már!- sürgettem nevetve.

-Tudod mit? Gyere!- nyújtotta a kezét felém. Elfogadtam, majd egy szempillantás alatt Midgardra repített. Egy homokos tengerparton sétáltunk, éppen a lemenő nap festette bíborra az eget. Már látszottak a csillagok, de a nap is még fent volt. Ilyet még soha sem láttam és gyanítottam, hogy csak Loki trükkje volt.
A vizes homokon mászkáltunk, néha a talpunk alá mosott a langyos tengervíz. Hirtelen telibe fröcskölt. Én is belerúgtam a vízbe, így az ő arca is telement a sós folyadékkal. Egyre beljebb rohantunk, mikor levette a fölsőjét, és egyszál nadrágban befelé úszott. Én is követtem, bár le nem vetkőztem. Mikor elfáradtunk, kisétáltunk a partra.
Megszáradtunk, felöltözött és pihentünk egy kicsit. Régi történeteket meséltünk egymásnak, miközben néztük a csillaghullást.

-Ez mind szép és jó, de miért rángattál ide ki?- kérdeztem felállva.

-Ezért.- elém térdelt és a markában egy apró ezüstlő gyűrűt szorongatott- Hozzám jönnél?