Hela

-Drága Thanos! Miért vagy ennyire kibukva?- kérdeztem mézes-mázas hangon a titantól.

-Megszökött!- üvöltött- Először az a mitugrász valkűr majd most az a S.H.I.E.L.D.-es nő is!

-Amit akartál, megszerezted. Már tiéd öt kő. Ha az utolsó is megkerül, befejezhetet azt, amit elkezdtél.- vígasztaltam tovább. Sehol se lenne nélkülem.

-Nem érted, ostoba nő!! A Földre ment mindkettő! Figyelmeztetik a kőhordozót.- na ezzel elvetette a sulykot, de ezt még lenyelem.

-Ne merj így hívni! Tudod, hogy nem vagyok az.- jelentettem ki magabiztosan.

-Az vagy aminek én mondalak! Csak egy alattvaló aki nekem dolgozik! Csak egy lotyó aki elfelejti, hogy hol a helye!- rivallt rám. Na ezt nem kellett volna.

-Bocsásson meg nagyuram!- hajoltam meg gúnyosan. Már azon morfondíroztam, hogy hogyan állok bosszút. Ott szúrom meg, ahol a legjobban fáj majd neki. Már csak a kis aranyat tojó tyúkját kell megtalálnom, hogy segítsen.
Kiviharzottam a teremből és az illető keresésére indultam. Őt kerestem, és a két behatolót is.

Strange

-Szóval, ms. Johnson, ha nem tévedek, mondjon csak egy dolgot is ami meggyőzhet! Nem akarok rosszindulatúnak tűnni, higgye el, nem vagyok az, de nem bíznám magára.- érveltem a saját védelmemben.

-Nem kell rám bíznia!- tiltakozott- A haverjaim mindjárt megjönnek a kesztyűvel, nyomukban Thanossal. Ha megvan mind a hat kő, le tudjuk győzni. Kérem!- rimankodott.

-A haverok alatt kiket ért?- aggódtam, hogy Thort netán Lokit érti alatta.

-Wade Wilson, alias Deadpool és Adam Warlock, a Lélek kő őrzője.

-Ah remek!- sóhajtottam. Egy halhatatlan gyilkos és egy alak, aki egy kémcsőből lett- Ki a húga?

-Luna Dale.- ez az egy szó elég volt ahhoz, hogy kötélnek álljak.

-Halott?- nehezen hittem el. Még annó én segítettem megtalálni őt Lokinak- El sem hiszem. Őszinte részvétem.

-Kössz Doki.- hajtotta le a fejét, miközben lenyelt egy könnycseppet.

-Nézze, Daisy! Miután leszámoltatok Thanosszal, kérem vissza a követ. Értve?- belementem a dologba. Jóban voltam Hilddel és sokkolt a halála.

Mialatt Daisy bólintott, hangos csörömpölés ütötte meg a fülemet, a relikviák terme felől. A vörös köpenyem felém repült, majd elkapva a hátamra kanyarítottam. Betörve a helyiségbe két, szörnyen furcsa alak ült középen egy kesztyűvel a kezében, egy törött vitrin szekrény romain.

-Remélem sikerült megegyezni, mert az fix, hogy ezt meg nem csinálom mégegyszer!

-Tökéletes időzítés!- ujjongtam.