Loki

Másnap reggel gyorsan közeledtem Hill ügynök irodája felé. Jelentettem neki, hogy elvállaljuk a küldetést. Ő egy slussz kulccsal dobott meg minket, a koordinátákkal és egy speciális tároló dobozzal, ami el bírja nyelni a kő erejét és sugárzását, így semmilyen szenzorral se lehet észlelni. Így hát autóba szálltunk (jó kis S.H.I.E.L.D.-es terepjáró) és a megadott koordináták felé tartva beszélgettünk, hogy hasznosan töltsük el az időt.

-Vajon melyik kő lehet ott?- kérdezte Luna kíváncsian.

-A Tér biztos nem, mert az nálam van ebben a percben is. Az Idő Strange birtokában van, tehát az sem. Marad az Elme, a Lélek, a Hatalom és a Valóság. A Lélek követ is kizárhatjuk, mert az biztos nem a Földön van.- gondolkodtam hangosan.

-Marad a másik három. Ebből egy, a Hatalom, Thanosnál van. Jelentették a kémeink még Asgardban, és Thor megosztotta velem is a hírt.- kínjában elpirult, de aztán gyorsan el is tűnt a szín az arcáról.

-Akkor marad az Elme és a Valóság. 50 rongy a Valóságra!- kiáltottam fel. Fogadni akartam.

-Tartom!- ment bele.

-Mennyit tudsz a Fekete Rendről?- kérdeztem tőle, mire meglepődött a hirtelen témaváltástól.

-Nem sokat. Az őrült titán serege, négy veszélyes elmeroggyant irányítja, akiket Thanos gyermekeinek is neveznek, bár más a tekintélyük, mint Gamorának, vagy Ronannek.- ennyi volt minden amit tudhatott, mert elhallgatott.

-Az a négy elmeroggyant egyenként, külön-külön le tudná rombolni a világ legnagyobb városait, együtt pedig egész bolygókat igáznak le.- a hangom remegett, bár nem mertem beismerni magamnak, de félelmemben- Én láttam...

-Jó, mi négyen is üldöztünk már ki sereget Asgardból.- nevetett.

-Az lehet. De ott nem mészároltuk le a lakosság felét. Mert a Fekete Rend és Thanos ezt teszi. Egyensúlyt akarnak teremteni.- meséltem neki az őrült titán filozófiáját.

-Kiírtja a bolygók népességének a felét, hogy egyensúlyt teremtsen? Hogyan? Miért? Ezt nem tudom feldolgozni.- szegényt sokkolta a dolog. Oly sok minden történik Midgardon kívül és még csak nem is hall róla, nem hogy tenni tudna ellene.

-A bolygóján éheztek a túlnépesedés miatt. Felajánlotta nekik ezt a módszert, de elítélték. Thanos elment, a népe kipusztult. Nem akarja, hogy más világok is erre a sorsra jussanak, ezért.- mondtam el neki az egész történetet egyben.

-Huh. Ez furán fog hangzani, de egy bizonyos szinten igaza van. Logikus. De embertelen. Kinek van joga eldönteni, hogy ki él és ki hal meg?!- kérdezte, inkább a levegőbe kiáltva, mintsem nekem mondva. -És ha megszerzi a köveket?- tette hozzá rettegő tekintettel.

-Akkor csettint, és a fél univerzum elpusztul. Egyensúly lesz. Végez az éhínségekkel, és a túlnépesedés problémájával. Egyenlőre.- tettem hozzá az utolsó szót alig hallhatóan.

-Az szörnyen elszörnyesztő helyzet lenne. Meg kell találnunk a követ. Minél előbb!- kiéreztem némi félelmet az ő hangjából is. Úgy hiszem megértette, hogy mivel állunk szemben.

-Légy bátor! Sikerülni fog. Megtaláljuk a követ, nem lesz baj.- próbáltam buzdítani, de később rájöttem, felesleges volt.

-Nem félek a haláltól. Mások sorsa aggaszt. Nem akarok kudarcot vallani.

-Nem fogsz!- tettem fél kezemet a vállára.

Hosszas autókázás után megérkeztünk a megadott helyszínre. Egy hatalmas kráter uralta a terepet, de körülötte sem volt növényzet, sem állatok. Egy hatalmas, kihalt síkra értünk. Óvatosan, fegyverrel az oldalunkon lemásztunk a kráter oldalán, és megpillantottuk a közepén egymagában álló, halványan fénylő követ. Odamentünk és én már készítettem a tárolót, mikor valami megbökte a hátamat.

-Tényleg azt hittétek, hogy Thanos nem szerez tudomást a kőről, asgardiak?- jött egy kérdés a hátunk mögül igen lenéző hangnemben.

-Ha már itt tartunk, nem hittük, de reméltük tovább fog eltartani.- hátra fordulva a Fekete Rend tagjaival találtam szembe magunkat.

-Loki, hamár nálad van az, hívhatnál erősítést!- lépett a hátam mögé, onnan is fedezve engem. Finom utalását a Tér kőre megértettem.

Az egyik zsebem mélyére nyúltam, mert Strange-el ellentétben én bevágtam a farzsebembe a követ. A tenyerembe fogtam és néhány S.H.I.E.L.D.-es csávóra gondoltam és Johnson ügynökre. Különösen rá, ugyanis ő egy embertelen volt. Vele az oldalunkon, ugyan nem sokkal, de több esélyünk lett volna. És csak most jutott eszembe, az álcámnak is annyi.

Ezt a kockázatot vállalnom kell Hildért...