- Jin? - szólítom meg.

- Te miért vagy még fent ilyen későn? - kérdez meglepetten.

- Ezt én is kérdezhetném. - mosolygok rá.

- Csak még el szerettem volna pakolni egy-két dolgot. - mosolyog.

- Én meg nem tudok aludni. - mondom.

Leülök egy székre. Jin csak mosolyog. Miért?

- Miért mosolyogsz? Van rajtam valami vicces? - kérdem meg, s elkezdem magamat nézni.

- Jajj dehogy is, csak mióta Namjoon kitalálta, hogy ideköltözz azóta csak rólad beszélt. Most végre itt vagy és ő még boldogabb mint eddig volt. Plusz nem gondoltam volna, hogy Namnak ilyen húga van... - mosolyog még mindig.

- Milyen?... Idegesítő? Csúnya? Béna? Idióta? Kiközösített? .... - folytattam volna ha Jin nem állított volna le.

- Nem! Miért mondasz magadról ilyeneket? - néz rám összeráncolt szemöldökkel.

- Nem én mondtam először. Én csak idéztem az embereket..... - hajtom le a fejem.

- Ilyeneket mondtak rólad?

- Igen mondtak.... de nem érdekelt, sosem foglalkoztam velük. - mosolygok.

- Azok az emberek nem valami normálisak. - erre a mondatára elnevettem magamat.

Még beszélgettünk egy ideig. Megtudtam, hogy Jin szokta csinálni a reggelit, ő takarít meg ilyenek.

Másnap reggel:

Még este kigondoltam, hogy én csinálom ma a reggelit. Gyorsan felkeltem és felöltöztem. Még korán van, szóval a többiek még nem keltek fel. Leszaladtam a lépcsőn, s elkezdtem "kotyvasztani".

Eltelt az idő. Mindennel kész lettem.

- Jó reggelt! - szólal meg hirtelen egy hang mögöttem.

Hátrafordulok, de mire teljesen megfordulhattam volna valaki elkapott és felemelt, majd elkezdett szorongatni.

- Kooki.... meg...megfojtasz ..... - mondom, a tüdőmből kipréselt levegőből.

- Kook ne öld meg Eunt! - szól rá Tae , s megfogja a karom s elkezd húzni. Mindenki a konyhában van. Elkezdett a két fiú ide-oda rángatni.

- De én még szeretgetni akarom... - mondja a maknae.

Jajj nekem....mindjárt szétszakadok....

- Fiúk.....mindjárt...szét..szétszakadok.....engedjetek...el.... - nyögöm ki nagy nehezen.

Erre a mondatomra feleszmélnek és látják, hogy ez tényleg így van. Tae elengedte a karom, aminek hatására Kook mellkasának csapódtam. A szemeim csukva vannak. Csak két kart érzek ahogy körbefog. Lassan kinyitom a szemem, felnézek, s a maknae vigyorog rám, miközben szorosan ölelget. Nem nagyon akart elengedni.

- Khm.... Kook elengednéd a húgomat?!?... - nézett rá Namjoon.

Erre Kooki gyorsan elengedett. Felemelte a kezeit, mintha azt mondaná "Én hozzá sem értem" .

- Jól vagy? - kérdi bátyám.

- Persze. Semmi bajom. - vigyorgok, majd kissé elnevetem magam.

- Csináltál reggelit? - kerekednek ki Jin szemei.

- Persze. Ha már itt vagyok a nyakatokon akkor legyen valami hasznom is. - mosolygok.

- Jajj ne mondj ilyet. - mondja Hopi.

Mind megköszönték a reggelit és elkezdtek enni.

Miután befejezték a reggelizést elkezdtem mosogatni.

- Sziaaa. Nincs kedved elmenni sétálni? - kérdi meg hirtelen odaugorva Jimin.

- Hmm.. de miért is ne. - mosolygok rá.

Befejeztem a mosogatást, s már indultunk is. Jimin egy parkba vitt.

- De gyönyörű ez a hely. - nézek körbe ámultan. Erre a tettemre Jimin kicsit kuncogott.

- Min nevetsz? - kérdezem meg tettetett duzzogással.

- Semmin-semmin.... csak ez nagyon aranyos volt. Ahogy csodálod a dolgokat. - mosolyog.

Elkezdtünk sétálgatni. Jimin hirtelen elém ugrott a telefonjával a kezében, s lefényképezett.

- Jézusom, olyan vagyok mint egy zombi. - nevetem el magam.

- Dehogy is, nagyon szép vagy. - mondja mosolyogva.

Elkezdtünk visszafelé sétálni a dormba.

Amint beértünk az ajtón a többiek ránk néztek.

- Ti meg hol voltatok? - kérdi Suga. Nem is volt időm válaszolni, mert V azonnak feltett egy kérdést.

- Eun nincs kedved....