Ma reggel ismét vidáman keltem ki az ágyból hála Andynek... megint.
A tegnap este feleslegesen beállított ébresztőmet kikapcsolva csoszogtam be a gardróbomba hogy kiválasszam a mai szettemet. Egyébként még tegnap elpakoltam a bőröndömbe a cuccaimat mivel az új munkám mellett ritkán járok majd haza... de őszintén ez egy cseppet sem zavar, így is eleget lógtam már anyáék nyakán.
Végül sikerült kiválasztani a megfelelő ruhadarabokat. Egy fekete testhezálló egyberuhára esett a választásom amihez majd egy fekete magassarkú fog társulni. Mintha temetésre készülnék... abba se vagyok biztos hogy ez a cipő megfelelő lesz-e ehhez a munkához mivel valószínű sokat kell majd rohangásznom...
Felvettem a ruhát és besiettem a fürdőszobába hogy elvégezzem a szokásos reggeli rutinomat.

Mikor végeztem nagy nehezen lecipeltem a lépcsőn azt a dögnehéz bőröndöt. Elköszöntem anyától és apuval az oldalamon indultam el a kocsijához... nos úgy érzem hogy be kéne szereznem lassan egy saját járgányt, nem cipelhet apám mindenhova életem végéig.

Az út ismét csendben telt... túlságosan kavargott a gyomrom ahhoz hogy beszélni tudjak, izgulós típus vagyok.

-Hallom izgulsz, illetve nem hallok semmit ezért gondolom hogy izgulsz.- törte meg a csendet.

-Igen, szeretnék jó benyomást kelteni így az első napomon...- töröltem bele izzadt tenyeremet az autó ülésébe.

-Nem kell izgulni, hisz ismered Andyt!- mondta nyugtatásképpen nos nem érte el a várt hatást mivel ettől valamiért még jobban elkezdtem izgulni.

-Tudom hogy ismerem és ezért szeretnék még jobban teljesíteni.- magyaráztam.

-Amúgy a magassarkú nem túl jó választás...- kezdett bele de én félbeszakítottam.

-Igen, rájöttem hogy elcsesztem de nem tudok már mit csinálni. Maximum kérek valakitől kölcsön egy sportcipőt vagy valamit mivel én szerencsétlen otthonhagytam a cipőimet.- mondtam feszülten.

-Majd akkor holnap kihozom neked a cipőket.- simította meg a kezemet.

Bekanyarodtunk a számomra már viszonylag jól ismert helyre mivel tegnap volt időm felfedezni és megismerni pár embert.
Mikor bementünk a kapun és "bejelentkeztünk" elköszöntem apától, mondjuk tőle nem olyan hosszan mint anyától mivel apámat szinte mindennap fogom látni...
Az ölelkezés után bőröndömmel együtt elindultam egy bizonyos Aaron Coxhoz aki kiaadja majd a a lakókocsim kulcsát... legalábbis Andrew tegnap ezt mondta a telefonba apámnak még az este. Alig "várom" már a lakókocsis életet.
Egyébként ez az Aaron Cox volt itt a főnök vagyis valami olyasmi... ő ügyel a forgatásra, osztja ki a feladatokat és stb.
Nehézkesen megtaláltam az irodáját ami szintúgy egy konténerben helyezkedett el.
Bekopogtam.

-Szabad!- hallottam meg belülről egy érdes férfi hangot.

-Jónapot a nevem Ruby Clarke én lennék Andy új asszisztense.- csoszogtam be félénken az ajtón miközbe a bőröndömet rángattam be magam után.

-Á! Clarke kisasszony már vártam.- fordult meg a férfi mivel eddig háttal állt nekem. Kusza szőke tincsei homlokába omlottak és rikító kék szemével nézett végig rajtam. Egész jóképű férfi volt, tipikus szépfiú... fogkrémreklámos mosoly, szőke haj és kék szem, borostás arc izmos test... minden nő álma. De kifejezetten nem az én esetem de azért jó volt végignézni rajta.
Bizonyára észrevette hogy bámulom mivel köhintett egyet és az előtte lévő székre mutatott hogy ülljek már le.

-Nos ki kellene töltenie pár papírt és részletesebben elmondom hogy mi a dolga egy asszisztensnek utána adom is a konténere kulcsát.- kotort elő egy csomó papírt az egyik fiókjából.

-Konténer?- csodálkoztam mivel Andy mintha azt mondta volna hogy az asszisztenseknek lakókocsijuk van...

-Andrew tájékoztatott arról hogy önnek lakókocsi fóbiája van ezért áthelyeztük önt egy konténer-házba. Mellesleg egészen idáig nem is tudtam a lakókocsi-fóbia létezéséről.- Vette fel a szemüvegét és szemeivel átfutotta a papírok sorait.
Mit ne mondjak én se tudtam erről a fóbiáról de Andrew kedvességétől konkrétan köpni, nyelni nem tudtam.

-Rendben.- csak ennyit tudtam kinyögni.

-Ez itt a titoktartási szerződésed, olvasd át és itt írd majd alá meg az üres sorokat töltsd ki a saját adataiddal.- mutatott a több mint hat oldalas lapra és a kezembe nyomott egy tollat.

~

Konkrétan leszakadt a kezem mire minden egyes rohadt lapot álírtam illetve kitöltöttem, mivel persze a titoktartási szerződés után még vagy négy különböző szerződést és egyéb dolgot nyomott a kezembe hogy még azokat is töltsem ki.
A lapok után pedig elmondta a teendőimet meg a munkával kapcsolatos dolgokat.

-Tessék itt a kulcs. Rajta van a konténer száma így könnyen megtalálod majd, cuccolj le nyugodtan és pihenj csak amíg lesz időd rá. Nemsokára kezdődik a forgatás szóval hajrá.- nyomta bele a kulcsot a kezembe és bíztatóan rámkacsintott.

-Köszönöm.- bólintottam egy mosoly kíséretében és a magassarkúmban botladozva indultam el megkeresni a konténeremet.

Épp kavicsos úton haladtam mikor begbotlottam és a földre zuhantam. Minden olyan gyorsan történt hogy még lereeagálni se tudtam az esést. Térdeim sajogtam a beléjük fúródó kavicsoktól.

-Ó hogy rohadna meg ez a kurva cipő.- szitkozódtam.

-Hát te meg hogy beszélsz?- hallottam meg egy a számomra ismeretlen hangot.
Mire felnéztem egy szőkés fickót pillantottam meg aki segítségképpen kezét nyújtotta felém.

-Köszi.- markoltam bele tenyerébe és ő azzal a lendülettel felrántott engem a földről... én meg a nagy lendülettől mellkasának csapódtam.

-Ne olyan hevesen! Alig ismerlek!- mondta szórakozottan, látszólag élvezte a helyzetet.

-Látom te nagyon vicces kedvedben vagy.- poroltam le a szoknyámat.

-Én mindig ilyen kedvemben vagyok.- vont vállat. - Egyébként Ross vagyok, Ross Marquand.- és ekkor ismertem fel, ő Aaront játsza a sorozatban.

-Nagyon örülök neked Ross.- mondtam ironikusan majd épp készültem otthagyni mikor megragadta kezeimet.

-Csak nyugi! Mi a neved?- kérdezte.

-Ruby Clarke.

-Nos Ruby Clarke meghívlak egy kávéra mivel látom, szükséged van rá.

-Kedves... de ezt az ajánlatot nem utasítom el mivel valóban szükségem van rá.- forgattam meg a szemeimet.

-Szuper!- csapta össze tenyerét és elindult a kávézó felé.

Igazi úriember... illetve nem, nem az mivel az úriemberek segítenének vinni ezt a bőröndöt de ő csak röhög a kínomon.
Idegesen mentem utána és meg is feledkezdtem arról hogy nekem ki kéne pakolnom.

-Várj! Ki kell pakolnom a cuccaimat.- mondtam a férfinak.

-Jó, siess! A kávézóba várlak. De ha nem sietsz akkor nincs ingyen kávé.- fenyegetett meg de én pont leszartam mit mondd.

Elindultam a 38-as számmal jelölt konténert keresni ami a legnagyobb szerencsémre közel volt a kávézóhoz így nem kell sokat mászkálnom egy italért vagy kajáért reggelente.
Bedugtam a kulcsot a zárba és elfordítottam azt, mire nyikorogva kinyílt az ajtó.
Belül tágas volt. Szinte minden fehér volt. A bútorok a falak az ágy... tényleg minden. Meg ahhoz képest hogy egy konténerről beszélünk elég modern volt minden.
A bőröndöt ledobtam a földre és úgy döntöttem hogy nem pakolok még ki, ráér az.

Nagy léptekkel indultam a kávézó felé mikor megláttam Andyt talpig véresen illetve művéresen. Elég ijesztő látványt nyújtott de a vér még dögösebbé tette.

-Szia!- köszöntem neki mosolyogva.

-Szia!- intett majd megállt előttem. - Gondolom a kávézó felé sietsz, mindjárt megyek én is.- mosolygott rám majd tovább indult én meg szintúgy mosolyogva néztem utána majd folytattam az utamat a barna élület felé.

Rosst egy asztalnál ülve pillantottam meg, előtte két kávé volt.

-Na itt vagyok.- foglaltam helyet a vele szemben lévő széken.

-Lassú voltál.- nézett rám.

-Pedig ki se pakoltam.- túrtam bele hajamba.

-Ez a tiéd. Nincs benne se cukor se semmi.- tolta felém a gőzölgő italt.

-Honnan tudtad hogy úgy iszom?- kérdeztem.

-Sejtettem.- nevetett fel.

-Ross mindenhol téged kerestelek!- hallottunk meg egy női hangot amire mindketten felkaptuk a fejünket.

-Mégis miért?- nézett kérdőn a fekete hajú nőre aki mellesleg nagyon szép volt...

-Ne itt csajozg hanem menj a sminkeshez, fél órája rád vár.- forgatta meg a szemeit mire Ross felpattant a helyéről és sietősen elhagyta az épületet.

-Egyébként bocsi hogy megzavartalak titeket.- ült le elém a nő.

-Ugyan semmi lényegeset nem zavartál meg.- legyintettem.

-Egyébként Christian Serratos vagyok.- mosolygott rám.

-Ruby Clarke.- bólintottam.

-Látom új vagy itt. Mit csinálsz itt?- kérdezte és beleivott Ross kávéjába amit itthagyott a férfi.

-Andrew új asszisztense vagyok.- kortyoltam bele a kávémba én is.

-Az dejó! Viszonyt miért magassarkúba vagy? Nem értek az asszisztensi állashoz de szerintem nem lehet valami kényelmes ebbe futkosni.- vonta össze szemöldökét.

-Tudom... én hülye nem gondoltam erre és hát ebbe jöttem el de közbe meg az összes többi cipőmet otthonhagytam.- mondtam csalódottam.

-Tudok cipőt adni, ha kell.- mosolygott rám.

-Azért nagyon hálás lennék.- csaptam össze tenyeremet.

-Hányas a lábad?

-41-es.- válaszoltam szűkszavúan.

-Az szuper! Akkor mindjárt jövök és hozok párat úgyis annyi van mint a szemét. Te várj itt.- kelt fel az asztaltól és már el is tűnt.
Hogy itt milyen segítőkész mindenki! Christian nagyon szimpatikus, érzem hogy mi ketten nagyon jóba leszünk.

||Tudom uncsi lett és keveset szerepelt Andy is de a kövi részbe ígérem többet fog! Azért remélem tetszett. Az elírásokat és stbt. nézzétek el már késő este van:( Igyekszem kijavítani őket!||